1517. október 31-én tette közzé Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes híres 95 tételét, melyeket a bűnbocsánat és a búcsúcédula-árusítás gyakorlatának kapcsán fogalmazott meg.
A vitaindító írásnak szánt dokumentum, melyet Luther állítólag a wittenbergi vártemplom kapujára is felszegezett, utóbb korszakhatárnak bizonyult a kereszténység történetében, mivel a szerzetes és a katolikus klérus között kiéleződő konfliktus hamarosan – a reformációval bekövetkező – egyházszakadáshoz vezetett.
A wittenbergi 95 pont kifüggesztésének legfőbb előzménye az 1516-ban kezdődő búcsúcédula-árusítás volt, amely a háborúk és fényűző építkezések nyomán túlköltekező pápák bevett pénzszerzési módszerévé vált: a hívek megfelelő adományért cserében igazolást kaptak arról, hogy bűneik bocsánatot nyertek. A búcsúcédula-árusítás gyakorlata a wittenbergi egyetem elismert teológusát, Luther Mártont is felháborította, ezért úgy döntött, panaszlevelet ír Albert érseknek, melyet 1517. október 31-én küldött el Mainzba. Az üzenettel együtt Luther egy 95 tézisből álló vitairatot is eljuttatott feletteséhez, melyet Philip Melanchton szerint azon az estén – német nyelven – a wittenbergi vártemplom kapujára is kifüggesztett.
A lutheri 95 pont kapcsán fontos előre leszögezni, hogy a szóban forgó tételek nem kinyilatkoztatásul íródtak; éppen ellenkezőleg, vitára buzdították azokat az olvasókat, akik megfelelő teológiai képzettséggel rendelkeztek. Luther tehát az általa szerkesztett 95 tétellel nem egy új felekezetet akart alapítani, hanem „mindössze" a katolicizmust igyekezett megreformálni oly módon, hogy a búcsúcédula-árusítás károsnak ítélt gyakorlatát kiiktatja. Ezzel együtt a később kibontakozó lutheri reformáció alaptézisei – mint például a hit általi kizárólagos megigazulás, vagy a sola scriptura tana – sem forradalmi újításokként, csupán a pénzért adott bűnbocsánat elleni érvelés részeként jelentek meg.
Luther, akit előbb X. Leó, majd V. Károly császár is átokkal sújtott, 1521-re látszólag reménytelen helyzetbe került – hiszen kitaszították őt a társadalomból –, „lázadása" ugyanakkor mégis visszafordíthatatlanul megindította a reformáció folyamatát.
Luther Márton élete Egy türingiai német bányászcsalád gyermekeként látta meg a napvilágot 1483-ban. Édesapja fontosnak tartotta taníttatását, így fiát jogásznak szánta. Ám alighogy megkezdte jogi tanulmányait 1505–ben, máris szembeszegült apja akaratával és 22 évesen az egyház felé fordulva Ágoston-rendi szerzetes lett belőle. Gyóntatóatyja a hittudomány tanulmányozását ajánlotta neki, és 1508-ban áthelyeztette, a Lipcséhez közeli Wittenbergbe. Luther a wittenbergi egyetemen folytatott tanulmányi közepette 1510-ben jutott el Rómába, ahol ugyan elbűvölte a Vatikán szépsége, ám eközben fel is háborította a komolytalanság és az erkölcsi hanyatlás, amivel Rómában találkozott. Két évvel utazása után, 1512-ben szerzett teológiai doktorátust ésbaccalareus biblicus, azaz a biblia professzora lett. |
Luther tanainak térhódítása súlyos csapást jelentett a katolicizmus számára, ráadásul a hittudós munkássága – Zwingli, Kálvin, majd Szervét Mihály személyében – hamarosan újabb hitújítók fellépését, vagyis újabb reformált keresztény irányzatok születését eredményezte. A 16. század során kibontakozó reformáció – a vallásháborúkkal – aztán néhány évtized múlva lángba borította Európát, másfelől viszont egy újfajta etikát is megteremtett, mely az egyszerűség, a takarékosság és a felhalmozás propagálásával a gazdasági és társadalmi változások – a kapitalista fejlődés – egyik legfőbb motorjának bizonyult.
Kik a szerzetesek? Barátok. Nővérek. Testvérek, társak. Köztünk élnek, de sokszor mégis „láthatatlanok", bár közel 1600-an vannak Magyarországon.
Nadia Bolz-Weber, a tetovált prédikátor, aki felismerte, hogy a rosszfiúkhoz és -lányokhoz alapvetően nem szól az egyház, nekik nincs templomuk, se gyülekezetük, ezért alapított számukra egyet.