Igaz-e, hogy ha nem lepedőakrobata, akkor nem igazán „jó nő” a nő? A gyors, reflexszerű válasz sok nő szájából a következő: igen, persze. 

Elég, ha eltöltünk néhány percet egy újságárus kirakata előtt, biztos, hogy a legtöbb címlapon olvashatunk valami hangzatos ajánlást vagy trükköt, amellyel szexuális életünket aktívabbá, színesebbé, különlegesebbé tehetjük.

E téren alig van különbség a férfiaknak vagy nőknek szánt magazinok stílusában: mind határozottabb, gyakorlatiasabb az ajánlás. A partner szerepe sok esetben alig több mint egy szexuális eszköz, akit alkalmazva fokozhatók a szexuális együttlét jellemző paraméterei: minél több, hosszabb legyen az élvezet.

Az egyenjogúság olyan „teljes”, hogy a női lapok is egyre jobban a mechanikus értelmezést részletezik, s a férfi csak azért kell, hogy közreműködjön a szexuális produkcióban. Az üzenet az, hogy az igazi nő éjjel-nappal, bármely helyzetben készen áll a szexre és a halmozott, látványos élvezésre. Nem csoda, hogy a mindennapokban élő nőkből sokszor szorongást, önértékelési zavart váltanak ki ezek a mércék. Több páciens szorongva keresett fel azzal a panasszal, hogy ő nem képes egymás után öt, halmozott orgazmust átélni. Szóval baj lehet vele, „selejtes”.

Kultúránk szexuális története a nemek szerepe szerint három szakaszban fejlődött. 
Sokáig az nem volt szempont, hogy a nők élvezzék a szexet, sőt a testiséggel kapcsolatos tabuk és tudatlanság ezt erősen akadályozta is. A közelmúltban aztán egyre több szó esett a szexualitásról, bár ezek többsége még ma is azzal indít, hogy „a szex tabutéma”. Gyakran még orvosi körökben is elhangzik ez a mondat. Számomra ennek erősen ellentmond az a mennyiségű cikk, könyv, tévé-rádióműsor stb, amelyek a szexszel foglalkoznak. Alig hiszem, hogy legalább naponta ne botlanánk valami hasonlóba. Igaz azonban, hogy ezek hatása a szexuális kultúrára már kevésbé meggyőző. Elgondolkodtató, milyen hangnem és viselkedésminták jellemzők sokszor még a szakemberekre is, ha a szexualitásról kell beszélniük. Talán az említett csatornák nem a legmegfelelőbben közelítik meg a kérdést, s ez rontja az egyébként bőséges információ hatékonyságát.Az mindenképp eredménynek tekinthető, hogy a szexuális kultúra fejlődésének második szakaszában a nők számára is élvezetes, gyönyört adó fogalommá vált a szex. Ám a jelenlegi felfogás, a harmadik fejlődési szakasz eredményeként, egyre inkább a mennyiségről, önmagunk imádatáról és a teljesítményről szól. Amúgy is teljesítménycentrikus világban élünk, miért pont e területen ne törekednénk arra, hogy mi legyünk a legjobbak, megmutassuk, mit tudunk.
Ilyen megközelítésben azonban a szexualitás valójában a lényegét veszíti el: nem felszabadult, bódult összeolvadás, a legteljesebb intimitás a szeretett férfival, hanem két ember egymás melletti léte az ágyban, valójában csupán önimádat.