Arról is mesél, hogy miért lett toxikológus, hogyan kell nevelni a gyereket, illetve hogy valójában ők – ti döntötök.

TiniVagyok: Melyek azok a színhelyek és események ahol a leggyakrabban ki vannak téve annak a veszélynek a gyerekek, hogy találkoznak ezekkel a szerekkel? 

Dr. Zacher Gábor: A veszélyeket általában a gyerek maga választja, hiszen egy átlag hétköznapon vagy egy normál iskolai napon is előfordulhatnak olyan problémák – magyarán szólva berúg a gyerek – ami miatt akár kórházba is kerülhet. 

Persze világos, hogy a hétvégi bulik, szórakozóhelyek, osztálykirándulások, táborok, fesztiválok helyszínein - ahol mondjuk sokkal kisebb a szülői kontroll jelenléte, és sokkal nagyobb az egy főre eső fiatalok száma - mindig nagyobb mennyiségben fordul elő ilyen eset. Gondoljunk például egy fesztiválra, ahol mondjuk, jelen van 50.000 feltételezhetően fiatal, 14-35 éves korig. Ezt összehasonlítva egy átlagos 50.000 fős városi populációval, amiben ott van a tegnap született és a száz éves nagymama, érthető, hogy abban a 14-35 év közötti populációban, amelyik egy fesztiválon részt vesz, valószínűleg nem fog előfordulni szívinfarktus, agyvérzés, de lesz berúgás, kábítószer-használat. Így amikor arról beszélünk, hogy hú, ezeken a fesztiválokon sokkal nagyobb arányban találkozhatunk ilyen gyerekekkel, ez megint csak teljesen érthető! Hiszen, ha megkérdeznénk, hogy na, és erről a fesztiválról hány szívinfarktusos beteget szállítottak kórházba? Egyet sem. De hát pontosan azért, mert ezekre a rendezvényekre nem ez a jellemző.

TV: Mi lehetne e leghatékonyabb prevenciós módszer?

Dr. Zacher Gábor: Nagyon egyszerű, érzékeltetni kell a gyerekekkel, hogy ezek a különböző kémiai anyagok egyetlen egy dolgot fognak veled csinálni: azt, hogy megváltoztatnak. A változás tényébe beletartozhatnak olyan extrémitások, amiket mi időnként szoktunk mondani a gyerekeknek, hogy meghalsz, fiam, a kábítószertől, meg alkoholista leszel, amelyek nagyon „szép” dolgok, csak nem feltétlenül mindig igazak. De önmagában véve a változásban benne lehet az is, hogy meghalsz. Úgy változtatnak meg ezek a szerek, hogy amikor bekerültek a szervezetedbe, akkor ott azok elindítanak egy folyamatot, amibe Te már nem tudsz beleszólni, és ez a lényege! Ezért minden egyes alkalommal, amikor ilyen lehetőségem van, akkor ezt elmondom a fiataloknak. Nem elrettenteni kell meg fenyegetni, hogyha megtudom, hogy kábítószerezel, akkor ez meg az lesz… Mert a döntés a gyerek kezében lesz.  Ő fog ott állni aktuálisan a buliban, és ő fog döntést hozni, és nem mi, felnőttek. Csak egy valamit tudunk tenni: felkészíteni a gyereket arra, hogy jó döntéseket tudjon majd hozni.

TV: Miért lett toxikológus?

Dr. Zacher Gábor: Ebben egy kis véletlen is benne van, mert én baleseti sebésznek készültem, de a gumiallergiám közbeszólt. Emiatt aztán a baleseti sebészeti szakmát hanyagolnom kellett, de én a sürgősségi ellátást, mindig is nagyon szerettem, mindig is érdekelt, és a toxikológiának a jelentős része a sürgősségi ellátás kereteibe tartozik. Ez engem motivált, illetve egy csomó szakmai kihívást jelent az ember számára. Rengeteg érdekes beteggel találkozom, a toxikológiában igen sokszor hirtelen döntéseket kell hoznom. Például amikor behoznak egy rossz állapotú, légzés nélküli beteget, akkor ott kell gyorsan egy döntést meghozni.

TV: Mit mond Ön a gyerekének a drogokról, az alkoholról?

Dr. Zacher Gábor: Nem szoktunk erről külön beszélni, de világos, hogy ez nagyon sokszor előjön, és ne felejtsük el, hogy az én gyerekem meg van áldva toxikológus apukával, ezért én nem vagyok olyan ebből a szempontból, mint egy átlag apa.

Nagyon sokat dumálunk, és nagyon sokat vagyunk együtt, de nem úgy, hogy akkor most gyere fiam, és beszélgessünk a kábítószerekről, hanem bármiről: a focimeccsről, a csajokról, egy filmről, számítógépes játékokról, zenéről, millió egy dologról. Azt gondolom, sőt merem is azt mondani, hogy én ismerem a gyerekem - és ez nagyon fontos.

Mindenki azt kérdezi tőlem, hogy honnan jövök rá, hogy drogozik a gyerek? Sehonnan, az égvilágon sehonnan! De egy valamit egy olyan embernek, aki ismeri a gyerekét, tudnia kell, mégpedig azt, hogy valami van a gyerekkel, valami történt ezzel a gyerekkel. És ez nem feltétlenül a spangli, vagy bármi ilyesmi, hanem lehet hogy ötös lett, négyes lett, szerelmes, nem szerelmes, jól érzi magát a bőrében, történt valami órán, vagy a haverjával bármi. Ezek sokkal-sokkal fontosabbak, mert igazából nem a kábítószert kell megtiltani, hanem nevelni kell(ene) a kölyköket.  Én azért sokkal jobban szeretek haver lenni, mint apuka. Időnként, persze kell apukának lenni, de sokkal-sokkal jobb havernak lenni. Amikor egy 15 és fél éves fiatal ember és a szülő abszolút partnerként  jól megérti egymást, és ez nem arról szól, hogy na most akkor én rád telepedek és el kell menned apáddal moziba vagy ilyesmi.  Nem kell! De van, amikor úgy jön ki. Tényleg szívesen elmegyünk - van, amikor hárman a feleségemmel, van, amikor csak ketten csinálunk közös programokat, amik nagyon jók, és nem azt jelenti, hogy minden héten egyszer kötelező apáddal elmenni a mit tudom én hova és akkor ott majd beszélgetni kell. Egy nagy túrót! Szó nincs erről a dologról! De tényleg van sokszor, hogy ez nagyon jól és együttműködően zajlik. Én azt gondolom, hogy ismerem a gyerekem és ennél fontosabb dolog nincsen.

TV: Tehát akkor a szülőknek lehetne őket leginkább megóvni?

Dr. Zacher Gábor:  Az nagyon sokat számít, hogy mit lát, milyenfajta értékrendet tanítunk a gyereknek otthon. Miket les el tőlünk? Ez nem arról szól, hogy most van-e iPhone-ja a gyereknek vagy nincs iPhone-ja. Nem ezen múlik, hanem például  azon, hogy ha apa bemegy valahova, köszön. Ezt mondjuk látja a gyerek és ez modellértékű számára, mert apa fontos az életében, ezért ő is fog köszönni. Ez nem azon múlik, hogy én most egyetemi tanár vagyok, vagy hat általánosom van, ez csakis és kizárólag azon múlik, hogy mit láttam, mit tanultam, mit tudok továbbvinni és továbbadni.