A húsvét a legnagyobb keresztény ünnep.

A keresztény húsvét Jézus Krisztus feltámadására való emlékezés, hálaadás az általa elvégzett áldozatért, melyeket értünk, emberekért tett. Jézus helyettesítő áldozata lehetővé tette ugyanis, hogy ne bűneink szerint legyünk megítélve, hanem a Jézusba vetett hit által üdvözülhessünk, kegyelemből.
A keresztény húsvét időpontját a 325-ös niceai zsinaton határozták meg. Eszerint a tavaszi napéjegyenlőséggel (március 21.) egybeeső, vagy az azt követő holdtölte utáni első vasárnap a húsvétvasárnap. A húsvét így, ellentétben a karácsony ünnepével, minden évben más napra esik, de mindig március 22. és április 25. között. A HÚS-VÉT magyar elnevezése onnan származik, hogy ekkor ér véget a nagyböjt, a hústól való 40 napos tartózkodás.

A húsvét ünnepét megelőző vasárnap, virágvasárnapon arról emlékezik meg az egyház, hogy Krisztus pálmaágakat lengető tömeg éljenzése közepette vonult be szamárháton Jeruzsálembe. A húsvét első napján szokásos vacsorát, a bárányt, Jézus tizenkét tanítványa körében költötte el, s így szólt: “Bizony mondom néktek, tiközületek egy elárul engem.” Kérdezték, melyikük lesz az, s Jézus tudta, az árulja el, aki vele együtt mártja kezét a tálba. S mikor Júdás kérdezte, ő lesz-e az, Jézus rábólintott: “Te mondád.” Ezen az utolsó vacsorán Jézus fontos dolgokat cselekedett. Kenyérrel kínálta tanítványait, mondván: “Vegyétek, ez az én testem”, és borral, mondván: “Igyatok ebből, mert ez az én vérem.” Ezt a jelenetet ismétli a pap a keresztény szertartásokon. Vacsora közben Jézus beszélt a feltámadásról, s arról, hogy leghűségesebb tanítványa, Péter is megtagadja őt. E rossz előjelektől terhes este után Jézus tanítványaival a Getsemáné-kertbe megy, s kéri őket virrasszanak vele. Igen hamar elnyomja azonban őket az álom. A Mester egyedül marad, szorongásaival, kétségeivel. Itt lelt rá Júdás a fegyveresek kíséretében, s csókkal árulta el Jézust.
A nagycsütörtök (zöldcsütörtök) Krisztusnak az Olajfák-hegyén történt elfogatását idézi emlékezetünkbe.
Nagypéntek Krisztus Pilátus általi halálra ítélésének, megostorozásának és kereszthalálának a napja.
Nagyszombat este körmenetekkel emlékezik meg a keresztény világ arról, hogy Jézus - amint azt előre megmondta - harmadnap, azaz húsvétvasárnap hajnalán feltámadt halottaiból.

Szokások, hagyományok:
Az ünnep előtt elengedhetetlen a nagytakarítás. Szükséges, hogy kisöpörjük végre a telet, a hideget, a rosszkedvet, felfrissítsük, tavaszi ruhába öltöztessük a lakást is, legyenek hófehérek a tavaszi szélben meglebbenő függönyök, kerüljön az ablakba friss virág.
A lányok húsvét vasárnapján festették meg a tojásokat, melyet másnap a locsolók kaptak. A tojásokat először megtisztították, majd csalánnal, diólevéllel, vagy meggy levével színezték. Sok helyen viasszal, vagy más módon hímezték is. A díszített tojások festésének formái, a minták elrendezése tájegységenként változott. A nálunk leggyakrabban használt minták geometrikusak. A tojást hosszanti vonalakkal két, majd négy mezőre osztották.Ma már kihalóban lévő szokás a szódásüveggel, vagy kútról, vödörrel történő locsolás, korábban azonban – kölni hiányában- így locsolták a fiatal lányokat. Ez a szokás a termékenységhez is kötődik: a tojás az új életet szimbolizálta.

Több helyen szokás volt a komatál küldése. Ha valaki ilyen tálat kapott, biztosan tudhatta, hogy az ajándékozóval örökké barátok lesznek. A tál tartalma változó volt, de általában tojást, kalácsot és italt. A megajándékozott is viszonozta a kedvességet: ő is küldött egy tálat az ajándékozónak.

Ehhez a naphoz tartozott az ételszentelés hagyománya. A délelőtti misére letakart kosárral mentek a hívők, melyben bárányhús, kalács, tojás, sonka és bor volt. A húsvéti bárány Jézus áldozatát, a bor Krisztus vérét jelképezi. A tojás pedig az újjászületés jelképe. Az egészben főtt tojás ugyanakkor a családi összetartást is jelképezi. A magyar néphagyomány szerint a családtagoknak együtt kellett elfogyasztaniuk a húsvéti tojásokat, hogy ha valamikor eltévednének az életben, mindig eszükbe jusson, hogy kivel fogyasztották el a húsvéti ételeket, és mindig hazataláljanak.

Húsvéti ételek

Húsvét hagyományos étele, a már jól ismert sonka és tojás mellett a kalács és a bárány.

Csibe és nyúl - az ünnep szimbólumai
A csibe érthetően a születés, feltámadás szimbóluma, hiszen régen szinte csodának is beillik, ahogy előbújik a tojásból. 
De miért is a nyúl hozza az ajándékot? A leginkább elfogadott elképzelés szerint Németországban húsvét idején gyöngytyúkot (Haselhuhn) ajándékoztak, azonban a nevét sokszor rövidítették, és csak Hasl-ként emlegették. Egy félreértés nyomán nyulat kezdtek ajándékozni egymásnak (németül Hase, melyet könnyen összekevertek a „Hasl” rövidítéssel). Nem sokkal később már hazánkban is a nyúl tojta a húsvéti tojást.