Emese beszámolója folytatódik. Aki ott volt, annak azért, aki nem, annak pedig azért érdemes elolvasnia…

2. nap

A korai fekvésből adódóan másnap szem alatti táskák nélkül sikerült felkelni, kora este pedig mindenfajta extra érdeklődés nélkül mentünk ki, inkább azért, hogy jobban megismerjük a terepet. Próbáltunk bejutni az Ability Parkba (mégiscsak gyógypedagógusok vagyunk, na), amit előzetes infóink ellenére sajnos már zárva találtunk.

Sebaj, barátnő társaságában gyorsan repül az idő, épphogy elcsípjük a Kiscsillag koncertjét. Lovasi András kissé illuminált állapotban van, mint mindig, itt-ott elfelejti a dalszöveget, de hát aki Kispál koncerteken nőtt fel, nem lepődik meg. Bevallom, én nem ismerem ezt az újabb formációt, meg is lepődtem, hogy még angol nyelvű szám is elhangzik, bár nem nagyon sikerült megérteni a szöveget. Na de, hogy ne csak fikázzak, és különben sem vagyok én zenei újságíró vagy kritikus, azért elismerem, hogy a gitárbetétek tökösek, meg hát jó közönséggel bármit lehet élvezni.

Koncertnek vége, nagy a tanakodás, végül irány a Magic Mirror, amely igazából a meleg sátor. Nem a hőmérséklet szempontjából. Emlékszem, még 2006-ban első szigetezésem alkalmával is itt kötöttem ki meleg barátom révén, és eszméletlenül jól éreztük magunkat. Természetesen bármilyen szexuális irányultság esetén nyitva állnak a sátor kapui, anno a punk-tól kezdve az idősebb korosztályig mindenki baromi jól érezte magát.  Szóval most is itt vagyunk, a Dj minimál techo-t nyom, ami bár nem a szívem csücske, de azért ellötyögök rá. Pár perc sem telik bele, öt olasz fiúcska vesz körbe minket, megy az udvarlás, verbális és nonverbális jelek röpülnek felénk a bókolást tekintve. Persze a fiúk nehezen emésztették meg, hogy foglaltak vagyunk, de búcsúzóul még egyikük megjegyezte, hogy milyen szép hajam van. Jól esett, na. Utána kicsit levegőzünk, ismét megtalál minket két rendkívül szimpatikus külföldi fiú, invitálnak minket a Party Arénába, finoman visszautasítjuk az ajánlatot. Tény, hogy aki egyedülállóként jön ki a szigetre, elég nagy az esélye, hogy esténként mindig akadni fog társasága. Persze külföldi kapcsolatok építése szempontjából is hasznos lehet ez az egy hét. Itt tényleg a közönség maximum 20 százalékát teszik ki honfitársaink.

Fél 3-kor döntünk úgy, hogy mára ennyi elég volt.

3. nap

Olyan hajnali 4 körül kerültünk ágyba előző nap, aminek egy szétesett, zizis másnap lett az eredménye. A legjobb barátomat invitáltuk át a barátnő albérletébe egy kis csevegés céljából, kicsit be voltunk lassulva, kicsit nehezen indultunk el, sajnos le is maradtunk a The Vaccines és a PASO koncertjéről. Szomorú, hogy hiába tervez az ember előre, minden évben előfordul, hogy lecsúszik aktuális kedvenceiről. Csak kiérünk, még a bejárat előtt kortyolgatunk a házilag készített koktélszerűségből, hiszen nem akarunk 5000 forintnál többet költeni egyik nap sem. Csatlakozik hozzánk egy srác, barátnőmért feltűnően lelkesedik, de jót beszélgetünk, később pedig csak leesett neki a tantusz, hogy nem Marcsi személyében találta meg aznap esti hálótársát.

Irány a Heaven Street Seven, ismét nem okoztak csalódást, lásd az idei Volt beszámolót, csak ismételni tudnám magam. Utána irány a The XX! 2009-ben debütált a két fiú - egy lány felállású angol indie banda,akik azóta már átestek egy tagcserén is. Már első, és eddig egyetlen albumukkal beálltak a világsztárok sorába. Alapvetően kicsit depis, nem igazán táncolós számaik vannak, de egyedi hangzásviláguk miatt abszolúte szerethető banda. Koncertjük is ilyen volt, nem tudtál rá táncolni, de magával ragadó érzés fogott el az elejétől kezdve. Közben ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy valakit (bár leginkább a barátomat) átölelve hallgassam. Igazából olyan volt, mint amilyet vártam; ismét pozitív élménnyel gazdagodtam.

Mivel fáradtak voltunk, de még éreztük, hogy ciki lenne hazaindulni ilyen korán, beálltunk a Luminárium nevű látványbarlanghoz vezető sorba. Cirka fél órás várakozás után engedtek be, hiszen korlátozott létszámban tartózkodhatnak egyszerre ebben a valamiben. Egyfajta tágabb labirintust kell elképzelni, amelynek a fala állítólag fél mm-nél is vékonyabb és speciális fényjátékkal van megvilágítva. Külön ruhatárba kell leadni a cipőt és a táskát (szegény ott-dolgozók, micsoda lábszagot kell elviselniük!). Odabenn le lehet feküdni, ami most nem volt akkora poén, mivel a hőmérséklet aznap este eléggé csökkenő tendenciát mutatott, ezért mi csak körbejártuk.

Korán hazamegyünk, rá kell készülni a szombatra, meg főleg a vasárnapi záróprogramokra.