A tea eredetéről annyit tudunk, hogy Kína délnyugati részéről származik, felfedezése és használata négy-öt évezredes múltra tekint vissza.
Japánba szerzetesek juttatták el, Indiába pedig angol közvetítéssel, a Brit Kelet-indiai Társaság kezdeményezésére indultak virágzásnak a teaültetvények.
Európában a Holland Kelet-indiai Társaság árult először teát 1610-ben, Franciaországba 1636-ban jutott el, Oroszországba két évvel később. Nagy-Britannia 1650 körül kezdett ismerkedni a teával. A tea népszerűsödése itt is ugyanazt az utat járta be, mint más országokban: először a királyi család és a nemesség körében volt népszerű, majd a köznép is megkedvelte.
A 2008-2009 évet Kínában töltöttem ösztöndíjasként, és egyik tanárom a tavaszi teaszedés idejére meghívott Anhui tartományban (Közép-kelet Kína) lévő szülőfalujába. Kínában is nagy gondot jelent a falvak elöregedése, a fiatalok nagyvárosokba költözése. A teaszedésből élő tradicionális kis falvak öregedő lakossága egyre nehezebben birkózik meg a teaültetvények ellátásával, főleg az olyan kis zsákfalvak, amelyekben csak a villany van bevezetve, és az emberek ma is jobbára úgy élnek, mint több száz évvel ezelőtt.
A zöld tea
A legrégebbi, legnagyobb mennyiségben előállított kínai teafajta. Számos tartomány és város híres az általa termesztett zöld teáról. A leghíresebb Zhejang, Jiangxi és Anhui.A teát rendszerint tavasszal, nyáron és ősszel szedik. A tavasszal szedett zöld teát tekintik a legjobb minőségűnek, ez régebben a császári udvart illette. Minél frissebbek a levelek, annál ízletesebbek, ezért általában a leveleket friss hajtásként szedik le.
A lakosság megélhetését a tea biztosítja. Nem lehet késlekedni, mert a párás, esős időben a teacserjék gyorsan érnek: „három nappal előbb leszedve kincs, három nappal később szemét”; így teaszüret idején mindenki dolgozik, a gyerekek iskolába sem mennek. A munka elég nehéz a meredeken ültetett hegyoldalakon. Láthatóan tanárom kissé gyorsabban haladt a munkával.
A zöld tea nem megy át erjesztésen, ezért megtartja eredeti ízét. A zöld tea elkészítésében a zölden pörkölés, gőzölés és napoztatás módszerét használják, melyek kiizzasztják a benne lévő nedvességet, és előcsalogatják a benne lévő zamatot.
A szárítás után a falu csomagoló boltjába viszik a teát, ahol becsomagolják, és elszállítják eladásra.
Persze a világpiacot elárasztó kínai zöld teák többségét manapság már nagyüzemi módszerekkel állítják elő A zöld tea állítólag a világon a második leggyakrabban fogyasztott ital a víz után, megelőzve az alkoholos italokat. A kutatók megállapították, hogy tartalmaz egy, a polifenolok csoportjába tartozó katekhin nevű vegyületet, amely rákellenes hatású, csökkenti a szív- és érrendszeri megbetegedések lehetőségét, visszaszorítja a fertőzésekre való hajlamot.
A tea elkészítése
A többnyire kerámia, vagy porcelán teáskannát sosem mossuk el mosogatószerrel, csak forró vízzel kiöblítjük.
A teát nem forrásban lévő vízzel öntjük le, hanem úgy 70-80 C fokossal. Ezt a hőfokot kb. akkor éri el a víz, amikor már gőzölög, de még nem forr. A kanna aljára szórt tealevelek 1-2 perc alatt kinyílnak. Egy adagot kétszer, háromszor is fel lehet felhasználni, mindig más ízhatást érhetünk el.
Kínában az első adag „a kannáé”: a csészék átöblítésére használják, és csak a második adagot kezdik fogyasztani. A teát nem szokás ízesíteni, mert elveszíti eredeti zamatát.
Minél több teát iszol, annál kedvesebb leszel – tartja egy kínai mondás. Szerencsére már nálunk is egyre több teaház és teabolt nyílik, próbáld ki Te is!
Szólj hozzá a fórumban:
http://www.tinivagyok.hu/forum/topic?f=15&t=8&sid=38eeed0d821bbdce0ef6b31ffe184478
Egy kolumbiai falucska lakói a világtól elzárva élnek. Két módon juthatnak el a legközelebbi településre: vagy 800 méteres hegymászással a dzsungelen és egy vad hegyi folyón keresztül, vagy egy rozsdás, egy szál kábelből álló drótkötélpályán. A gyerekek minden nap a kötélpályán mennek a suliba. Cserélnél velük?