Egy kolumbiai falucska lakói a világtól elzárva élnek. Két módon juthatnak el a legközelebbi településre: vagy 800 méteres hegymászással a dzsungelen és egy vad hegyi folyón keresztül, vagy egy rozsdás, egy szál kábelből álló drótkötélpályán. A gyerekek minden nap a kötélpályán mennek a suliba. Cserélnél velük?
A kötélpálya 60 méteres magasságban keresztezi a folyót. A 11 éves Daisy minden nap megteszi az utat oda-vissza. A hajmeresztő utazás csak egy percig tart – különben két órát kellene hegynek lefelé-fölfelé másznia, amíg a legközelebbi betonúthoz ér. A rendszer két kábelből áll: az egyikkel le lehet csúszni egy alacsonyabban fekvő útig, a másik pedig egy magasabb csúcsról indul a falu felé. Senki sem tudja, pontosan mekkora a kötél teherbírása. „Negyven kilónál többet nem mernék magammal vinni” – mondja Guillermo, Daisy édesapja. Minél nehezebb a csomag, annál gyorsabb – és kockázatosabb – az út. Szinte csoda, hogy oda-vissza naponta mintegy hatvan ember megteszi, és még senki sem zuhant le a primitív kötélpályáról, melynek három „alkatrésze” van. Az egyik: a rozsdás, mintegy 400 méter hosszú kábel. A másik: egy csiga, amihez kötelekből készült kantárral rögzítik magukat az „utasok”. A harmadik pedig egy villás fadarab – az úgynevezett „fék”. Ezt maguk elé tartva a kötélhez szorítják. Így csökkentik a körülbelül óránkénti 50 kilométeres sebességet a cél előtt, ami nem más, mint egy gumiabroncs, ami (elméletileg) tompítaná az ütközést.Daisy tudja, hogy akkor indulhat el, ha megszűnt a kábel előző utas okozta rezgése.
Először két öccsét indítja útnak. Miután megbizonyosodott róla, hogy a kicsik megérkeztek, saját magát köti oda a csigáról lelógó kampóhoz. Bár kiskora óta a kötélpályával „jár” iskolába, bevallja, hogy még mindig fél egy kicsit.A kormánynak nincs szándékában hidat építeni a falu és a legközelebbi út között. Indokuk, hogy a beruházás nem érné meg, mert olyan kevés ember használná rendszeresen a hidat. Így hát a falu összes gyereke arra kényszerül, hogy a kötélpályát használja iskolába járáshoz. A gyerekek intézik a bevásárlást is. A legértékesebb „rakományt” azonban Daisy cipeli – a kantárjához kötött zsákban a kishúga kuksol…
Tudod-e, hogy Magyarországon 540 ezer 15-19 éves korú fiatal él?
Szomorú tény azonban, hogy ebben a korosztályban évente még mindig kb 70-en halnak meg nem természetes, külső okból. Ide sorolhatók a közlekedési balesetből, a sportbalesetből, a fulladásból, az égésből, a mérgezésből, a gyilkosságból és az öngyilkosságból származó halálozások.
Az összeállításban fiatalok leggyakrabban előforduló sérüléseiről olvashatsz. Ebben az életkorban a haláleseteknek több mint a fele nem betegségből ered, hanem például a balesetekből.
Az adatok, amiket bemutatunk az „Iskoláskorúak egészségmagatartása” nemzetközi kutatásból származnak. Talán Te is segítséget nyújtottál a kérdőív kitöltésével.
A fiúk gyakrabban szenvednek sérüléseket, mivel esetenként hajlamosabbak kockázatosan viselkedni, sportolni vagy közlekedni, és néha nehezebb számukra, hogy uralkodjanak indulataikon.
