Hallottál róla? Ha érdekel, kattints!

Lassan kezdi megérteni a jelenkori ember is, amit őseink tudtak: nem vagyunk képesek magunkban létezni - a természet egy egész. Nem tudunk létezni a bennünk élő gombák nélkül és nem tudunk létezni a talajban élő mikroszkopikus lények nélkül. Ahogy az ember egy összetett rendszer, érthető, hogy az erdő és az erdő talaja is az. Tehát nem különálló fák vannak az erdőben, hanem a fák, a növények a talajban lakó gombákkal, baktériumokkal és más mikroszkópikus lényekkel összedolgoznak. Bizonyos dolgokban, mint például táplálék-szerzés megosztoznak, bizonyos területeken pedig vetélkednek egymással. A legizgalmasabb, ami miatt a nevét kapta – wood wide web – hogy információkat is cserélnek egymással. Ebben leginkább a kilométerekre is eljutó, mindent behálózó gombafonalak segítenek.

Hatalmas szállítóhálózattal továbbítják a „híreket” gyökérről gyökérre a rovarveszélyről vagy a tápanyaghiányról. Védelmezik a növényeket, mindenkit mindenkivel összekötnek, megteremtik a maguk „szociális és egészségügyi rendszerét”. Ha egy fa beteg, a gombaháló gondoskodik róla, és az ép, gazdag fától az elesett, szegény fa felé áramoltatja a tápanyagot.

A kutatók szerint egyetlen teáskanálnyi erdei földben több kilométernyi gombafonal létezik. Már egyetlen gomba is képes négyzetkilométernyi területen terjeszkedni, egész erdőket összekötni a talaj mélyén, mint a pagonyok legkreatívabb és legérzékenyebb kommunikációs vezetője.

Hogy jelzik a veszélyt a növények?

Az afrikai szavannákon megfigyelték: legelés közben a zsiráfok egyszer csak abbahagyják az ernyős akácia tépkedését, továbblépdelnek élelemért. De nem a következő fához, jóval távolabb folytatják a magasba nyúló lakmározást. Hogy miért? Az akáciák, hogy elűzzék a zsiráfokat, válaszul az ágak megrágására méreganyagokat juttatnak a leveleikbe.
Ez lassú folyamat, így az állatok még a hatás fellépte előtt lelépnek. Viszont tapasztalatukból tudják, hogy ez a válasz meglesz. Ráadásul a megtépázott akácia etilént bocsát ki, amivel a szomszéd fáknak „üzen”, hogy készüljenek a védekezésre. Azok veszik is a jelzést, s már előre felhalmozzák leveleikben a méreganyagot. A zsiráf ezért vonul messzebbre, oda, ahova a fák „figyelmeztető harci gázából”már nem jut.

Ha a hernyóáradat megtámad egy tölgyet, a rágás biokémiai változásokat indít el, ettől a fa sejtjeiben élénkül a csersavtermelődés, s kerül belőle a kéregbe, a levelekbe is. Ezt nem szeretik a hernyók, ez a „cserzőanyag” nehezíti az emésztésüket. Ám órákba is telhet, mire a fa „védőszere” hatni kezd.