Hol tart Magyarország a hulladékhasznosítás terén és mi az amit mi, egyes emberek is tehetünk, hogy környezetbarátabbá tegyük fogyasztási szokásainkat?

Mehet a kukába!

Elektronikus eszközeink, élelmiszereink és csapvizünk útja azonban nem ér véget az otthonainkban. A tévénket vagy kameránkat addig használjuk, amíg ki nem megy a divatból, vagy amíg kompatibilis a DVD-lejátszónkkal. Egyes uniós országokban az élelmiszer egyharmadát kidobják a szemetesbe. Mi a helyzet a már a megvásárlás előtt elvesztegetett élelmiszerrel? Az Európai Unió országaiban minden évben 2,7 milliárd tonna hulladékot dobunk ki.
Hová kerül ez a sok hulladék? A rövid válasz az, hogy minél messzebb a szemünk elől. Sőt, a hulladék egy részével — jogszerűen vagy jogellenesen — a világpiacokon is kereskednek. Mindez attól függ, hogy „mit” és „hol” dobnak ki. A 32 EGK-országban keletkező hulladék tömegének több mint harmadát a gazdasági fellendüléshez szorosan kapcsolódó építési és bontási törmelék teszi ki. A hulladék negyede a bányákból és kőfejtőkből származik. Noha végső soron minden hulladék az emberi fogyasztás során keletkezik, a teljes hulladéktömeg kevesebb, mint tizede származik a háztartásokból.

A hulladékkal kapcsolatos ismereteink éppen annyira hiányosak, mint a fogyasztásra vonatkozó adataink, az azonban bizonyos, hogy számos tennivaló vár még ránk a hulladékgazdálkodás terén. Az uniós polgárok fejenként évente átlagosan 16-17 tonna anyagot használnak fel, amely nagy része előbb vagy utóbb hulladékként végzi. Ez a mennyiség fejenként 40-50 tonna, ha figyelembe vesszük a fel nem használt kivonást (pl. bányászat során a takaróréteg eltávolítását) és a behozatallal járó ökológiai „hátizsákot” (a természetes közegükben megzavart természeti anyagok teljes mennyisége) is.

A jogszabályok — például a hulladéklerakókról, az elhasználódott járművekről, az akkumulátorokról, a csomagolásról és a csomagolási hulladékokról szóló uniós irányelvek — hozzájárultak ahhoz, hogy az Európai Unió a települési hulladék jelentős részét a hulladéktelepekről az égető és újrahasznosító létesítmények felé terelje. 2008-ban az Unió szilárd hulladékának 46 %-át hasznosították. A fennmaradó hulladékot pedig elégették (5 %) vagy hulladéklerakóban helyezték el (49 %).

Hova tovább?

Nem az önmagában vett fogyasztás vagy termelés károsítja a környezetet. A környezetet az károsítja, amit, ahol és amilyen mennyiségben fogyasztunk, illetve ahogyan a termékeinket előállítjuk. Helyi és globális szinteken a politikai döntéshozóknak, a vállalkozásoknak és a civil társadalomnak egyaránt részt kell vennie a gazdaság környezetbarátabbá tételében.A technológiai innováció számos megoldást kínál. A tiszta energia és tiszta közlekedés használata kisebb hatást gyakorol a környezetre és — ha nem is mindet, de — kielégíti szükségleteink egy részét. A technológia azonban nem elegendő.

Megoldásunk nem állhat kizárólag az anyagok amiatti újrahasznosításából és újrahasználatából, hogy kevesebb mennyiségű erőforrást vonjunk ki. Nem kerülhetjük el az erőforrások elfogyasztását, de törekedhetünk a minél bölcsebb fogyasztásra. Átállhatunk a tisztább alternatívákra, környezetbaráttá tehetjük termelési folyamatainkat, és megtanulhatjuk, hogy miként alakíthatjuk a hulladékunkat erőforrássá.

A fenntartható életmódra történő személyes átállásunk során megfelelő kiindulópontot jelenthet, ha egy pillanatra megállunk és elgondolkodunk az üzletek polcai vagy a szemetes előtt.

Fel tudom e használni a tegnapi maradékot ahelyett, hogy kidobnám? 
Kölcsönbe vehetem e ezt a gépet, ahelyett, hogy megvásárolnám? 
Hol hasznosíthatnám újra a régi mobiltelefonomat? stb.