A Schwinn-Csepel a padovai bringavásáron 2010 őszén mutatta be a Stringbike-ot, és az azonnal bekerült a világ műszaki sajtójába. A magyar találmány a merevlemez-meghajtók mechanikájától kölcsönözte az alapötletet.

A kerékpár nem csak a hagyományos láncot nélkülözi, hanem a hajtást mindkét oldalra helyezi, szemben az átlag bicikli féloldalas módszerével.  Bár ezt a kerékpárt nem olyan egyszerű megjavítani, mint hagyományos társát, előnyére szolgál, hogy a hajtás elemei tetszés szerint változtathatóak a terepviszonyok szerint. A hátsó kerék a könnyebb szállítás érdekében pillanatok alatt eltávolítható, ráadásul ehhez a hajtásmódhoz nincs szükség olajozásra.

A kerékpározás 150 éves történetében még nem jelent meg a piacon olyan lánc nélküli, szimmetrikus hajtású kerékpár, amely versenyképes a hagyományos modellekkel.

A kerékpár első időkben a tervezők szerint is presztízs darab lesz, viszonylag magas árral, ám a fejlesztők az igények növekedésével lehetőséget látnak az árak csökkentésére is.

A Stringbike-nak két tükör-szimmetrikusan elhelyezett azonos kialakítású hajtóegysége van, és kerékpározás közben az erőátvitel észrevétlenül tevődik át az egyik oldalról a másikra és viszont.” A bringán 19 sebesség található, és a váltás, a forradalmian új váltóműnek köszönhetően, a terhelés mértékétől függetlenül véghezvihető.

A láncnélküli meghajtás már a 1990-es évek elején foglalkoztatta a fejlesztőt, Rácz Gábort. A Budapesti Műszaki Egyetem közlekedésautomatika tanszékének diákjai már akkor hallhattak az oktató forradalmi elképzeléséről, amivel a számítógépek merevlemez-meghatóiban található elnyűhetetlen mechanikát akarta adaptálni a kerékpárokra. Ez a mechanika a jelek szerint tartós benyomást tett Ráczra és két fejlesztőtársára. Az ötlet egyébként már a tervezés korai szakaszában is élénk érdeklődést váltott ki a kerékpárgyártók körében.

Húrok húzzák

A lánc nélküli kerékpár újításának lényege az, hogy a pedálok forgása egy lengőkart egy a vázhoz rögzített tengely körül előre-hátra irányuló lengőmozgásra kényszerít. Ennek a lengőmozgásnak az előre irányuló szakasza a hátsó kerék tengelyén lévő kötéldobra csévélt, több ágra osztott hajtókö¬telet előre húzza, ami a kereket előre forgatja. Annak következtében, hogy a két oldal tükör¬szimmet¬rikus kialakítású, a lengőmozgás során mindig lesz egy előre mozgó oldal, tehát a hátsó kerék folyamatosan hajtott.

A karok felváltva mozgatják a jobb és a bal oldali drótokat, amelyek egy-egy racsnis dobon tekerednek fel-le, attól függően, hogy a pedál éppen húzza vagy visszaengedi őket.

A sebességváltás a lengőkar és a drót kapcsolódásának pozícióváltásával jön létre.

A tervezők szerint a konstrukciónak számos előnye van az évszázados láncos megoldáshoz képest.

Álló helyzetben és terhelés alatt is lehet sebességet váltani, ami a recsegő és melléváltó fogaskerekes váltók használóinak tényleg érdekes lehet. Ráadásul szinte folyamatosan lehet váltogatni és az igényelt erőkifejtéshez igazítani az áttételt.

Az egész szerkezet tiszta, nincsenek olajos alkatrészek.

Érdekes érv az új szerkezet mellett az is, hogy a hátsó kereket gyakorlatilag ugyanúgy, pillanatok alatt ki lehet szerelni, mint az elsőt, mert a hátsó kereket függetlenítették a meghajtást végző drótdoboktól, így könnyebbé válik a tárolás és a szállítás is.

A tervezők szerint a szerkezeti elemeknél hosszabb élettartamra lehet számítani, mint a hagyományos alkatrészeknél. A műanyag drót lassabban használódik el, mint a lánc, és összességében – a látszat ellenére – a szerkezet kevesebb alkatrészből áll, mint a bonyolult első-hátsó váltó a rengeteg fogaskerékkel.

A kerékpár hajtóműve, a tervezők elmondása szerint masszív, az időjárás viszontagságai sem okozhatnak kárt benne.



További részletek a http://www.stringbike.com oldalon