Sajnos egyre gyakrabban hallani, hogy a jó jegyeket szerző diákok „piszkálódások” (hogy finoman fejezzem ki magam) áldozatául esnek.Hogy mit gondolok erről, és mit lehet tenni? Ebben a cikkben erről olvashatsz.

Sosem tudtam felfogni, miért kell valakit amiatt bántani, amiért jól tanul.Persze a válasz látszólag egyszerű: féltékenység. De ez olyan szülős duma, és szerintem nem igazán nyugtat meg senkit.
Hogy őszinte legyek, először is azoknak a gyerekeknek a szüleit rugdalnám meg, de nagyon, akik bántják az osztálytársukat amiatt, hogy jó tanuló. El sem tudom képzelni, hogy az ilyenek milyen nevelést kaptak otthon. Gondolom semmilyet.

Az egy dolog, hogy valaki gyengébb képességű. Előfordul. Na de hogy még neki álljon feljebb?Az meg már mindennek a teteje, ha valaki lusta, és amiatt szerez rossz jegyeket, mindemellett pedig szekálja azt, aki szorgalmas, és tanul, készül a dolgozatokra, felelésekre.

Nem mondom, hogy ez az egész nyugatról ered, de azért az elég egyértelmű, hogy az összes amcsi film ezt nyomatja a fiatalokba, hogy a jó tanulók a „lúzerek”.Gratulálok!

Nézzetek meg néhány szánalmas kis tini filmet, és rögtön látni fogjátok, hogy a nagy része arról szól, hogy mi történik a „lúzer” jó tanulóval. Az az igazi lúzerség, hogy ezt nyomatják a népnek. Hogy attól leszel jobb, ha hülye vagy. De egyébként meg lehet nézni bármilyen Disney-s jelenlegi „menő sorozatot”, abban is olyan sötétek a „menő főszereplők”, hogy egy mély verem tündököl mellettük…  Ilyet kell ám nézni a fiatalságnak, még véletlenül sem olyan műsorokat, amiből tanulhatnak!
Na, ez csak egy kis kitérő volt, nézzük mit lehet tenni akkor, ha téged is kellemetlenségek érnek amiatt, hogy jó jegyeid vannak. (Megjegyzendő, hogy a „nyalás” és a stréberkedés nem szép dolog, pláne ha még csak tudás sincs mögötte…)

Semmiképpen se magadat érezd az „alsóbbrendűnek”! A legjobb talán az, ha sikerül magadban a szekálókat szánalmas kis senkiknek elkönyvelni, akik olyan sík hülyék, hogy nem képesek felfogni a tanulás fontosságát. Merthogy ez az igazság.Csak sajnálni lehet az ilyeneket, mert általában segítséget úgysem fogadnak el.Néha érdemes erre rávilágítani előttük. Közölni velük, hogy mennyire szánalmasak.Sajnos azonban nem minden esetben célravezető a „visszabeszélés”, mert ilyenkor lehet, hogy a lelkileg sérült kis „cseszegetők” még jobban támadni fognak, hiszen tudat alatt rájönnek, hogy felfedezted a gyenge pontjukat.

Gyakran a legegyszerűbb, és a legjobb, ha egyszerűen csak elengeded a füled mellett a bántó megjegyzéseket. Vond meg a vállad, és gondolj arra, hogy az ő életük van elcseszve, nem pedig a tiéd.
Ha a bántalmazás tettlegességig fajul (megütnek, megvetnek, stb.), azonnal szólj a szüleidnek, osztályfőnöknek, vagy bármilyen tanárnak, akiben megbízol! Nem szabad hagyni, hogy bántsanak, mindenképpen szólj valakinek a dologról!

A lényeg tehát az, hogy tudd, te vagy az okosabb minden szempontból, és a tanulás előbb vagy utóbb mindig meghozza a gyümölcsét.Ha más nem, az általános műveltséged legalább meglesz, nem úgy mint azoknak, akik piszkálnak.

Fiatal korban sokkal könnyebb megszokni a „tanulás folyamatát”, még akkor is, ha nem fogsz minden egyes tananyagra azonnal emlékezni a jövőben. Ha egyszer már van egy jól bevált módszered, amivel megy a tanulás, azt a jövőben is sokkal könnyebb lesz újra előszedni, nem úgy mint annak, aki sosem tanult rendesen semmit, csak mások nyüstölésével töltötte az idejét.

A tudást senki nem veheti el tőled, ehhez tartsd magad, és jegyezd meg, hogy mindig „felsőbb szinten” vagy azoknál, akik megkeseríteni próbálják az életed!