Neveltetésünktől függően mindannyiunknak más és más jut eszébe a Húsvétról.
A Húsvét hétfőről azonban bizonyára a legtöbbünknek a locsolkodás.

„Szabad-e locsolni?"

Gyerekkoromban a fotel mögé bújtam volna legszívesebben és csodálkoztam rajta, hogy volt idő, amikor a lányok azon vetélkedtek, hogy kinek van több locsolója.
Most már persze másképp látom, ráadásul nálunk kifejezetten barátokkal tartott ünnepnap lett a Húsvéthétfő. Báránysütéssel, sok együtt töltött idővel.

Amit mégis a legjobban szeretek benne, az a tojásfestés. A magam részéről az írókázást, a viasszal hímezést, majd tojásfestékkel pirosra festést szeretem legjobban. Igyekszem hagyományos mintákat felhasználni, hogy őrizzem azokat, na meg azért is, mert szépek.

Nagyon sokan nem szeretik a manapság divatos kölnivel való locsolást a nap végére kialakuló sajátos illategyveleg miatt, de higyjétek el, ki lehet bírni, aztán egy egyszerű hajmosással, ruhacserével meg lehet szabadulni tőle.

Nem tudom nem jobb-e, mintha egy vödör vízzel öntenének nyakon, ahogy a hagyomány szerint kell. De ha ezen múlik a termékenység, akkor az is megéri.
A locsolóversek manapság eléggé sokfélék és igencsak eltérő szinvonalúak. Én szeretem, amikor valaki meg tud lepni egy sosemhallott verzióval, de azért persze vannak olyan versek is, amiket legszívesebben soha többet nem hallgatnék meg. De legyen meg a fiúk öröme, ők ebbe vihetik bele az egyéniségüket.

Ha módod van rá, akkor érdemes megtartani ezt a hagyományt. Lehet, hogy néhány lány igazából örülne neki, ha a kiválasztott fiú meglocsolná, csak nem elég trendi a dolog.

De ki tudja mi lesz a vége, talán érdemes megpróbálni.