Nehéz időszak volt ez Natáliának, mert egy új dologba vágott bele. Ezelőtt soha sem kézilabdázott, nem is nagyon érdekelte, a tévében sem nézte soha, fogalma sem volt arról, hogy milyen.

Az első edzésre még anyukája kísérte el. Amíg az anyukája megkereste az edzőket, ő szépen bement az öltözőbe, hangosan köszönt a többieknek, azonban a többiek vagy halkan mormoltak valamit vagy nem is köszöntek vissza. Utána az edzésen se akart senki a párja lenni, de végül került neki egy, aki késve érkezett meg, Rékának hívták. Réka, egy nagyon kedves lány, a csapat egyik legjobb játékosa volt, sőt az egyik edző lánya. Réka bíztatta, segített Natinak, mondta neki, hogy sikerülni fog, meg hogy ő is mondogassa magába és higgye is el. Az edzés végén egy kis meccsezés következett. Megkérdezték Natitól, hogy milyen poszton játszik, de Nati azt se tudta, hogy vannak különböző posztok. Aztán végül szélre állították be, ahol megállapította, hogy unalmas, de senkinek sem szólt. Az edzés végén az öltözőben már próbált beszállni a beszélgetésbe, de nem nagyon sikerült, így hamar hazament. Otthon nem mondott sokat, csak annyit, hogy jó volt, inkább még mesélt az iskoláról, aztán elvonult a szobájába. Holnap és holnapután nem ment edzésre, mert fuvolázni járt és emiatt csak heti kétszer járt le a pályára. A következő edzésen, ami kedden volt, sajnos Réka hiányzott, de megismerkedett egy újabb lánnyal, Emmával. Az is kiderült, hogy közös ismerősük is van. Emmával kifejezetten jóban lett, nagyon szimpatikus volt Natinak. Megjött egy másik edző is, aki külön hívta Natit, és tanított neki pár alaplépést, szabályt, és a posztokat is elmagyarázta. Az edzés végén már beállhatott a szokásos meccsezésre. Az új posztja a beálló volt, mert a korábbi beálló a hétvégi meccsen agyrázkódást kapott. Ez a poszt iszonyatosan megtetszett neki. Sokkal különlegesebb, mint az összes többi, azonban ez azt is jelenti, hogy sokkal nehezebb is volt. Az edzés végén már viszonylag egész sok mindenkit ismert, de azért hiányzott neki Réka biztatása. Otthon sokat mesélt, már mosollyal a száján, vidáman. A következő edzésig nem telt el sok idő, hisz már csütörtökön ment is. Ezen az edzésen rengetegen voltak, végül kiderült, azért, mert meccs előtti taktikai megbeszélést tartottak. Nati még nem járt meccsre, ezért nem volt számára fontos ez az edzés.

Ezen a napon sok új emberrel megismerkedett a csapatból. Sajnálatos módon megállapította, hogy Emma legjobb barátnője, Dorka nem szimpatikus neki, mert sokban különbözik a véleményük. Dorkán kívül még egy lány nem volt szimpatikus neki, Niki. Ugyan vele csak pár szót váltott, mert nem igazán tetszett neki Niki, műkörmöt viselt, platina szőkére festette a haját, valahogy nem Nati stílusa volt.

Ezek után hetek teltek el úgy, hogy semmi különös nem történt. Kiismerte az edzőket. Tudta, hogy a havi edzés-pénzt Andrisnak kell fizetni. Andris néha tartott edzéseket is, ami mindig egy kemény erősítéssel kezdődött. Megtudta, hogy nem szabad bácsizni, mert még csak 26 éves, a barátai Bandesznak hívhatják, de a lányok nem. A legjobb edzőnek Pista bácsit könyvelte el, igazából mindenki őt tartotta a legjobbnak. Pista bácsi mindig érdekes feladatokkal jön, általában cseleket tanít, amihez hármas csoportokat kell alkotni. Megvoltak a megszokott hármasok, ezért Nati mindig máshol volt, ahonnan épp hiányzott valaki. Az egyesület feje Ági volt. Már a többiektől a legelején hallotta, hogy ,,szörnyű", ,,az a nő egy bolond", hogy ,, mindig késik". Ezt meg is tapasztalta, bár ritkán tartott edzést, így nem nagyon ismerte meg. Még volt két edző, akiket szintén nem ismert annyira. Az egyik Gaga bácsi, mindig a kapuban áll, ritkán tart edzést inkább segíteni szokott. Az utolsó edző Gyuri bácsi volt. Már egy idősebb emberről beszélünk, nagyon kedves, az edzés végi meccsezések bírója szokott lenni.

Mikor már Natinak sikerült beilleszkednie érkezett egy új lány, Léna. Nati rögtön segített Lénának, hisz még friss volt az élménye, hogy milyen nehéz is ez. Léna látszólag sokkal nehezebben tanult, de nem is az volt a baj, hogy nem volt ügyes, hanem hogy nem mert erőszakosan nekimenni a védőfalnak, vagy védekezésnél lesáncolni a támadót. Ez elég nagy gond a kézilabdában. Lénát Nati nagyon jó fejnek találta, hamar barátok lettek.

Ezek után monoton ment minden. Egészen a nyári szünetig. A nyári szünet közeledtével játékosabbak lettek az edzések. A szünetben nem volt edzés, helyette két edzőtábor is volt, de Nati csak az elsőre ment. Az edzőtáborban még jobban megismerkedett az emberekkel. Már kicsit sem érezte magát magányosan. A csapat része lett.

Szeptembertől kezdve már hivatalosan is csapattag volt, a fuvolát is abbahagyta a kézilabda miatt, hogy legyen elég ideje a sportra. Beírták a verseny korosztályába is, az OSB-ben játszott, ami az országos serdülő bajnokság rövidítése. Az első meccse nem volt túl sikeres. Eléggé kikapott a csapata, mondjuk eddig az egész csapat U14-ben játszott. Senki sem volt hozzá szokva, hogy ilyen erős csapatok ellen játszik. Nati egy gólt sem lőtt, emiatt elkeseredett, de egyben több erőt adott neki, hogy van miért gyakorolni. Akivel első évben ritkán találkozott, Mikolt lett a legjobb barátnője Léna mellett. Mindig így hárman voltak a gyakorló feladatoknál, mindig dicséretet kaptak. A sok gyakorlásnak meg is lett az eredménye.

Az első gólja körülbelül két hónap után lehetett. Nagyon örült neki, mindenki gratulált is. Ezek után egyre bátrabb lett és egyre több gólt lőtt. Az első félév végére az egyik legjobb játékos vált belőle.

Nagy lendülettel vágott bele a második félévbe. Az év végére Nati vezette a góllövő listát, ez által ő lett az OSB legjobb kézilabda játékosa.

[Saját tapasztalatom, közvélemény-kutatás és fantázia alapján.]