A haláltól való szorongást előbb-utóbb valamilen formában megtapasztalja minden ember. Nem tudjuk, mi vár ránk az élet után, nincs felette kontrollunk, és ez nagy félelemmel tölt el bennünket.

A halálról való gondolkodás nem azt jelenti, hogy valaki meg akar halni. Az is lehet, hogy inkább a szüleink, nagyszüleink, rokonaik, barátaink halála, betegsége miatt aggódunk. Sokszor előfordulhat, hogy nem is igazán a halál aggaszt, hanem az odavezető út. Például, hogy valaki beteg lesz, kórházba kerül, ahová nem mehetnek majd be a családtagjai és fájdalmas dolgokat fognak vele tenni. Vagy elképzelhetjük, hogy erőszakos halált halunk és ezt egy nagyon sok félelemmel teli időszak előzi meg, mert például elrabolnak, fogva tartanak, megkínoznak. Gyakori, hogy valójában attól félünk, ha halálunkban teljesen egyedül leszünk.

Az is erősítheti a haláltól való szorongásunkat, hogy tulajdonképpen még arról sem tudunk semmit, amiről tudhatnánk: sokan nőnek fel úgy, hogy a szüleik mindig titkolták, szépítették a haláleseteket, hogy a gyerekeik ne féljenek, de emiatt aztán rengeteg kérdés megválaszolatlan maradt. Vannak, akiket sosem vittek el temetésre gyerekként, nem mondták el neki őszintén, ha a nagymama meghalt, sosem jártak kórházba vagy idősek otthonába elbúcsúzni valakitől, pláne nem láttak haldoklót vagy halottat. És emiatt a ködösítés miatt, még jobban szorongunk. Az is gyakori, hogy ha valaki beszélgetni szeretne a halálról vagy kérdése van, akkor nagyon megijednek a szülők és tanárok, azonnal elküldenek a pszichiáterhez, mert azt hiszik, hogy meg akarjuk ölni magunkat.

Van olyan, hogy a halálról való gondolkodás felerősödik például akkor, ha betegek leszünk és valamilyen tünetet tapasztalunk magunkon. A tüneteket sokszor egyébként a stressz okozza és a valódi üzenetük az, hogy pihenésre, békére vágyunk.

Mik a leggyakoribb kérdések?

• Az egyik legalapvetőbb kérdés az, hogy miért és hogyan halunk meg. Emögött sokszor az van, hogy a testünk működését szeretnénk jobban megismerni. Például, mi történik egyes betegségekben pl. szívroham, rák vagy epilepszia és mik az életfunkciók, illetve mikor mondhatjuk, hogy egy szervezet működése megáll.
• A másik gyakori kérdés, hogy mi van az élet után. Ez inkább filozófiai, vallási kérdés. Vannak, akik azt mondják, hogy aki hivő ember az nem fél a haláltól, mert bízik valami magasabb hatalomban, de ez nem ilyen egyszerű. Vannak, akik abban hisznek, hogy újraszületünk más testben; vannak, akik szerint Isten országába jutunk; van, aki attól izgul, hogy a pokolba kerül és van, aki szerint nincs semmi a halál után. Bármit is gondolunk mi vagy a családunk, teljesen természetes, hogy kétségeink támadnak a túlvilágról, hiszen nincs erről emberi tapasztalás.
• Az is elgondolkodtató, hogy hogyan lehet a gyásszal megbirkózni. Ebben sokat segít, ha a hozzátartozók az érzelmeiket, a fájdalmukat megfelelően ki tudják fejezni. Persze olyan is van, hogy nem érzünk semmit valakinek a halálakor és az is nagyon ijesztő tud lenni, pedig normális.
• Sokakat foglalkoztat, hogyan lehet elkerülni vagy elodázni a halált, illetve fantáziálhatunk, egy „ideális” halálélményről (például fájdalommentesen, békésen elalszunk, amikor már öregek vagyunk, egy szép, boldog élet után).

Mit tehetsz, ha félsz a haláltól?

• Hasznos első lépés lehet, ha egy megbízható felnőttel beszélsz a gondolataidról. Ha elmondjuk másoknak, amit érzünk és gondolunk, az segíthet a félelmek feldolgozásában. Olyan személlyel érdemes beszélgetni, aki elég bölcs és nem fogja túldramatizálni a helyzetet.
• Gondolj arra, hogy a fiatalkor, amiben Te is vagy most, a legegészségesebb életkorok egyike. Ilyenkor valójában kevesen betegszenek meg és a legtöbben testileg egészségesek és minden esélyük megvan arra, hogy hosszú életet éljenek. Például, ha a halálról eszedbe jut egy gondolat, azt mondhatod magadnak: "A halálra gondolni teljesen normális, és tudom, hogy egészséges vagyok, és még sokáig fogok élni!"
• Olvass jó és értelmes könyveket a témában. Néhányat ajánlunk: Mészöly Ágnes: Fekete nyár, Julie Buxbaum: Hogy folytassam?, Partick Ness: Szólít a szörny, Jónína Leósdóttir: Halálkomoly, Rosemarie Eichinger: Esznek-e a halottak epertortát?