Nálatok is tele a fal, az ablakrések furcsa katicával? Na, ők azok.

Harlekinkaticák a lakásokban
A harlekinkaticák ősszel (október, november körül) előszeretettel húzódnak lakásokba, egyéb emberi építménekbe telelni. A lakásokat megszálló állatok nagy tömegekben komoly bosszúságot okozhatnak a lakosságnak. A lakásokba télre beköltöző állatok ugyan nem veszélyesek, de egyeseknél a testükben található vegyület allergiás reakciókat válthatnak ki, kötőhártya-gyulladást okozva. Sok ember kellemetlennek tartja a lakásában melegebb téli napokon nemritkán százasával előmászó bogarakat. Meglepő módon a harlekinkatica meg is haraphatja az embert, amely következtében a bőrön pirosság és enyhe duzzanat keletkezhet a befecskendezett emésztőenzim következtében.

Harlekinkaticák a mezőgazdaságban
Az őshonos ökoszisztémák veszélyeztetése mellett komoly károkat okozhat a mezőgazdaságnak is. Állati eredetű táplálék hiányában előszeretettel megrágja a bogyós gyümölcsöket, mint például a szőlőt. Pollenfogyasztásával, a virágok megrágásával csökkentheti a termés mennyiségét. Nagyobb tömegben szőlő közé keveredve a bor ízértékét rontja a testében található rossz ízű vegyületekkel.

Védekezés
Ha teljesen biztos abban, hogy harlekinkaticát talált, el lehet pusztítani az egyedeket, de mivel a harlekinkatica a permetszerekre nem túl érzékeny, a legjobb megoldás az, ha összeporszívózza, vagy más módon begyűjti őket, papírba csomagolja és elégeti, vagy egyéb módon pusztítja el. A késő ősztől kora tavaszig terjedő időszakban a katicák anyagcseréje úgy lecsökken, hogy a rovarirtók ellenük alig hatnak. Az ellenenük való védekezés első lépése, az ablakok, ajtók körüli rések - ahol a katicák bejuthatnak - eltömítése szilikonnal, vagy egyéb hasonló anyaggal. Ha szükséges tegyünk hálót az ablakokra. Legjobb, ha a valamilyen piretroid tartalmú rovarirtót azelőtt használjuk, *mielőtt* a katicák a lakásba bejönnének így ez kémiai gátként fog működni a következő évben. Az ajtó- és ablakkereteket, falon áthaladó csöveket, vezetékeket érdemes bepermetezni. Az ilyen rovarirtó szerekkel mindenképpen óvatosan bánjuk, és tartsuk be a használati utasítást mivel ezek veszélyes anyagok! Kérjük alaposan nézze meg az állatokat mielőtt elpusztítja őket, a telelésre vonuló katicacsoportokban más, őshonos, fajok is előfordulhatnak.

Harlekinkatica-történelem
A harlekinkatica (Harmonia axyridis) eredetileg távol-keleti, szibériai elterjedésű katicafaj. Eredeti elterjedési területe az Altaj-hegységtől a Csendes óceánig tart; előfordul Kinában, Japánban, Mongóliában és Szibériában.
Észak-Amerikába és Európába a különböző levéltetű fajok elleni biológiai védekezés céljából telepítették be. A többszöri újratelepítés ellenére az USA-ban csak lényegesen később telepedett meg, ráadásul valószínűleg akkor is inkább véletlen behurcolás útján. Az első, 1988-ban leírt, önfenntartó populációból mára az USA leggyakoribb katicafajává vált, kiszorítva az őshonos fajokat.
Európában a terjedése a 90- es évek közepéhez kötődhet, amikor Franciaországban, Hollandiában és Belgiumban is kereskedelmi forgalomba hozták, mint biológiai védekezésben felhasználható ragadozó fajt. Terjedése 2002-től kezdve rohamos, mára Európa legtöbb országában meghonosodott, veszélyeztetve ezzel az őshonos katicafajokat. Mind az USA-ban, mind pedig Európa legtöbb országában, figyelőszolgálat és monitorozó központ segíti a faj terjedésének kutatását. 2006-os megjelenése után Csehország 2007-től támogatja az invazív katica intenzív monitorozását.

Miről lehet felismerni?
A harlekinkatica rendkívül változatos megjelenésű, de Európában alapvetően három változata terjedt el. Az első változat (Harmonia axyridis forma succinea) szárnyfedőjének alapszíne sárgás vagy vöröses, 0-19 fekete folttal, az előtoron általában világos (fehér vagy krémszínű) alapon fekete M-alakú mintázattal. A második változat (Harmonia axyridis forma spectabilis) szárnyfedői fekete színűek, 4 vörös folttal, míg a harmadik, legritkább forma (Harmonia axyridis forma conspicua) ehhez hasonló megjelenésű, annyi különbséggel, hogy csak 2 vörös foltja van, a foltok közepén apróbb fekete pettyekkel.