avagy miért oltunk és mire jók a védőoltások?

A védőoltások közvetlen célja, hogy a beoltott személyt megvédjük valamilyen fertőző betegségtől. Ez igaz, de valójában többről is szó van. Akkor sem tudunk megfertőződni, ha ugyan nem vagyunk védettek, ám mindenki, akivel érintkezünk az, és így nincs kitől elkapnunk a betegséget.

Az oltás beadatására vonatkozó döntés tehát nem tisztán egyéni döntés, hiszen a közösség egészét (is) befolyásolja, a társadalom szempontjából alapvető fontosságú, mert így tud kialakulni a közösséget védő, ún. nyájimmunitás, amely megakadályozza a járványok kitörését.

A nyáj-, közösségi- (angol szakirodalomban „herd”) immunitás fogalma tehát, ha egy közösségben a többség oltott az védelmet nyújt az oltatlanok számára is, vagyis csökken a fertőződés kockázata. Gondolom, hogy most már mindenki számára világos a „nyáj” kifejezés, mely szemléletesen leírja, miről is van szó.

Magyarországon 1953-ban alakították ki az életkorhoz kötött kötelező oltási rendet. Azóta kap minden gyermek csecsemőkorától védőoltásokat. A magyar oltási rendben 13 fertőzés ellen védjük a gyermekeket térítésmentesen védőoltásokkal, fenntartva a nyájimmunitást. A lakosság közel teljes átoltottsága megszünteti az emberről-emberre terjedő kórokozók természetes körforgását az adott régióban. Ez védelmet nyújt az oltatlanok számára is, hiszen nincs kitől fertőződjenek. Ugyanakkor nincs természetes újra fertőződés sem, mivel megakadályoztuk, hogy a kórokozó védtelen emberre találjon, s amely megerősítené a már kialakult immunmemóriát. A védettséget biztosító ellenanyagok mennyisége idővel csökkenhet, ilyenkor emlékeztető oltások adására lehet szükség a védettség fenntartására. Ha megadjuk az esélyt, hogy nőjön az oltatlan „potyautasok” száma, megszűnhet a „nyáj” védettsége. Sajnos, a felnőttkori vakcináció, amely erősítené a nyájimmunitás fenntartását, Magyarországon (is) akadozik.
A nyájimmunitás egy másik szempont miatt is alapvető fontosságú, mégpedig egyre több gyermek és felnőtt él mesterséges immunhiányos állapotban (például csontvelő-transzplantáció, szervátültetés miatt), akiknél az immunizáció következtében nem alakul ki védelem. Őket, valamint az oltáshoz túl fiatalokat és azt a nagyon kevés embert, akiknél az oltás nem alakított ki védelmet, sok esetben csak a nyájimmunitás védheti meg.

A nyájimmunitás megvalósítása a családban az ún. fészek immunizálás. Ez egy viszonylag új kifejezés, melyet elsőként a szamárköhögés elleni védelem kialakítása érdekében fogalmaztak meg a fiatal, még nem, vagy részlegesen oltott csecsemők veszélyeztetettségét felismerve. Célja, hogy az újszülött olyan családba szülessen, ahol a családtagok nem veszélyeztetik, nincs kitéve felesleges veszélynek. Az újszülött édesanyját, a büszke és lelkes nagyszülőket - kiterjesztve az egészségügyi dolgozókra, bölcsődei gondozókra – oltva lehet számukra biztonságos „fészket” kialakítani. A család, a szülők immunizálása egyet jelent a közvetlen környezet fertőzésmentesítésével, emellett az anyai ellenanyagok átadásával az újszülött direkt védelmet is kaphat arra az időre, míg őt magát immunizációval védetté nem tesszük. A szakemberek fészekimmunizációt ma már szélesebben értelmezik, a szamárköhögés mellett a szezonális influenza, fogékonyság esetén a bárányhimlő ellen is javasolják a védettség kialakítását nemcsak a leendő újszülöttek, hanem a családban élő, bármely okból sérült immunitásúak, krónikus betegek védelmében is.

Folytatjuk!
A védőoltások hete keretében megjelent cikkeket teljes terjedelmükben elolvashatod itt:
https://aipm.hu/hu/vedooltasok/vedooltasok/nyajimmunitas