avagy a védőoltások az orvostudomány egyik legcsodálatosabb találmányai

...

Járványok korábban is előfordultak az emberiség történetében: a pestisről, lepráról, koleráról, fekete himlőről mindenki hallott már. A fertőző betegségek terjedése egyre gyorsabbá és szélesebb körűvé vált, ahogy az emberek egyre többet utaztak, kereskedtek és háborúztak egymással. A fertőző betegségek okának ismerete nélkül ebben az időszakban nehéz volt hatékony megelőző intézkedéseket életbe léptetni, így a járványok évekig, évtizedekig tomboltak, vagy akár több hullámban újra és újra visszatértek. A maihoz hasonló karanténintézkedéseket már a 14. században is leírtak, de ilyen mértékű óvintézkedéseket csak ritkán, nagyobb járványok esetén léptettek életbe – általában a lakosság heves ellenállásától kísérve.

Számos család szomorú története mögött egy titokzatos fertőző betegség rejtőzött. Híres festőnk, Szinyei Merse Pál Lilaruhás nő című festményén ifjú feleségét, Probstner Zsófiát láthatjuk. Gondoltuk volna, hogy a modell éppen várandós volt, így festés közben gyakran feszengett, saját készítésű, már szűköcskének bizonyuló ruhájában. A kedves történet azonban tragikusra fordult, hiszen házasságuk ideje alatt öt gyermekükből három lánygyermeket a diftéria vitt el. A beteg gyermekek gyakorlatilag fulladásos halált haltak. Az 1800-as évek közepén ugyanis nem volt védőoltás a torokgyík ellen.

A legtöbb évente visszatérő járvánnyal, mint pl. az influenzával és a himlővel megtanultak együtt élni az emberek. A járványok periodikusan, néhány évenként vagy évtizedenként visszatértek: a közösség átfertőződése után immunitás alakult ki, a betegség hosszabb időre eltűnt, majd amikor felnőtt egy újabb generáció, aki még nem találkozott a kórokozóval, újra kitört az adott járvány – a pestis például 20-30 évenként tért vissza, mivel nem érhető el ellene védőoltás.

A járványok megfékezésében az igazi megoldást a védőoltások felfedezése jelentette.
A vakcinológia tudományának megszületésével, a védőoltások bevezetésével számos fertőző megbetegedést szelídítettünk meg, fékeztünk meg járványokat, mentettük meg több száz millió ember életét. A védőoltások segítik elkerülni a megbetegedéseket, csökkentik a betegek szenvedését, segítik elkerülni a még súlyosabb, adott esetben maradandó megnyomorodáshoz vezető, szövődményeket, tehermentesítik a nemzetgazdaságot és az egészségügyi ellátórendszert. Ami miatt a csodálatos jelző nem túlzás, hogy mindezt milyen kis áron teszik: kockázataik (illetve költségük) sok nagyságrenddel az előbbi előnyök mögött marad.

A védőoltással megelőzhető fertőző betegségek esetszáma a védőoltások bevezetése után drasztikusan, akár nagyságrendekkel lecsökkent, vagy meg is szűnt.
Az oltások hatékonysága nemcsak a klinikai vizsgálatokban, hanem a való életben is jól mérhető: a járványos gyermekbénulás világszerte elterjedt, hazánkban az 1950-es években okozott rendkívül súlyos járványt, de az 1958-ban bevezetett polio elleni védőoltás hatására a 70-es évek közepétől eltűnt a megbetegedés. 2002-ben a WHO hivatalosan is bejelentette, hogy Európa mentes a járványos gyermekbénulástól, és célul tűzte ki a polio mentességet az egész világon. A védőoltási programok segítségével az 1988-ban világszerte lejelentett 350.000 eset 2008-ra már alig 1700-ra csökkent.
Tekintsünk rá részletesebben néhány fertőző megbetegedésre, melyek az ellenük adott védőoltás bevezetése után visszaszorultak, vagy (szinte) el is tűntek.

FEKETE HIMLŐ

A világjárványokat okozó fertőző betegségek közül kiemelkedő jelentőségű a fekete himlő (variola vera). Évszázadokon át ez volt az egyik leghalálosabbnak tartott betegség az emberiség történetében, akár 40-80%-os halálozási aránnyal. Még a 20. században is kb. 300 millió ember halálát okozta. Az 1790-es években Edward Jenner angol orvos egy véletlen megfigyelésből kiindulva alkotta meg az első védőoltást – észrevette ugyanis, hogy a tehénhimlővel fertőzöttek nem kapják el a fekete himlőt. Új eljárását is a tehenek latin nevéről (vacca) nevezte el vakcinának. Bár valójában nem tudta, mi okozza a módszer sikerességét, hiszen a vírust ekkor még nem azonosították, az oltási eljárása működőképesnek bizonyult. A világon eddig egyedül a himlőt sikerült felszámolni annak köszönhetően, hogy 1967-ben világméretű oltási programot indítottak, melynek során a Föld lakosságának nagy részét kb. 10 év alatt sikerült beoltani. Az utolsó megbetegedést 1977-ben jegyezték fel. A WHO 1980-ban himlőmentesnek nyilvánította a Földet.

Poliomyelitis (járványos gyermekbénulás) - 1959-ben Magyarországon vezették be a világon elsőként az általában kockacukorral beadott, mindenki által jól ismert, Sabin-cseppeket

A betegség első leírása a XVIII. század végéről származik, de petyhüdt bénulásos eseteket, melyeket könnyen elképzelhetően a polio okozott, már az ókorban is ábrázoltak. Mindenesetre a vírus a XX. század elejéig csak szórványosan fordult elő, azonban 1910-től kezdődően a fejlett országokban hirtelen megugrott az előfordulása. Magyarországon az első jelentős gyermekbénulás-járvány 1931-ben fordult elő, de a járványügyi helyzet 1950-1959 között vált igazán súlyossá. 1959-ben indult oltási programnak köszönhetően (Sabin-cseppek) a fertőzés pár év alatt gyakorlatilag eltűnt Magyarországról. A WHO (Egészségügyi Világszervezet) regionális bizottsága 2002. június 21-én hivatalosan elismerte Európa polio-mentességét, és célul tűzte ki azt, hogy Földünkről a fekete himlő után, globális védőoltási program segítségével ez a betegség is teljesen eltűnjön.

Morbilli (kanyaró) – a leg, leg leg

A kanyaró az egyik legsúlyosabb, védőoltással megelőzhető fertőző megbetegedés. A kanyaróvírus az egyik legfertőzőbb ismert kórokozók közé tartozik. Ez azt jelenti, hogy könnyen átvihető egyik emberről a másikra. Leggyakoribb szövődménye a középfül- és tüdőgyulladás. A vírus agyvelőgyulladást is okozhat, melynek következtében életre szóló idegrendszeri károsodás és értelmi fogyatékosság maradhat vissza. Hazánkban az elmúlt 10–20 évben a ritkábban előforduló kórképek közé tartozott. Ennek egyik oka, hogy az 1969 után született magyar lakosság 99%-a megkapta a védőoltást. Ez egy nagyon fontos szám! Fentebb említettük, hogy rendkívül ragályos betegségről van szó, számokra lefordítva, 100 fertőzésnek kitett fogékony emberből 95! lesz beteg, amennyiben a vírus jelen van köztünk. Mit jelent ez? A lakosság legalább 95%-ának védettnek kell lennie ahhoz, hogy a vírus ne találjon magának fogékony embert, akit megfertőzhet. A másik ok pedig az, hogy az oltási program bevezetése előtt a gyakran előforduló országos kanyarójárványok miatt a betegségből gyógyultakban életre szóló védettség alakult ki.
A természetes és a mesterséges védettség kialakulása így összességében tehát kiterjedt nyájimmunitást biztosított a lakosságnak. (A nyájimmunitás azt jelenti, egy közösségben a többség oltott (és/ vagy átesett a megbetegedésen) az védelmet nyújt a fogékonyak számára is, vagyis csökken a fertőződés kockázata. De, erről a későbbiekben még szó lesz, figyelmébe ajánljuk a „Nyájimmunitás” tájékoztatónkat.)
A védőoltások olyan készítmények, amelyek gyengített vagy elölt kórokozókat, vagy azok részeit tartalmazzák. Az oltással tulajdonképpen mesterségesen, biztonságos körülmények között mutatjuk be a kórokozókat az immunrendszernek, aminek így lehetősége van felkészülni egy későbbi fertőzésre: ellenanyagokat gyártani a gyorsabb védekezésért, és memóriasejteket termelni, hogy a védelem tartós maradjon.


Folytatjuk!

A védőoltások hete keretében 2020-ban megjelent cikkeket teljes terjedelmükben elolvashatod itt:
https://aipm.hu/hu/vedooltasok/vedooltasok/letunt-jarvanyok