Pénzt vagy életet?

Legtöbbször azt gondoljuk, hogy ha nem lennének anyagi gondjaink, akkor boldogok lennénk. Az valószínűleg igaz is, hogy ha a mindennapi gondok uralják az életet, hogy jut-e kenyérre, lesz-e hol aludni, akkor valószínűleg nehéz boldognak lenni. De vajon boldogabbak azok az emberek, akik gazdagabb, fejlettebb gazdasággal rendelkező országokban élnek? Úgy tűnik, hogy egyáltalán nem.

Néhány idézetet hoztam a témához:

„Az ősi Ladakban a boldogság pénzhez vagy hatalomhoz kötése elképzelhetetlen lett volna. A mélyen gyökerező tisztelet egymás alapvető emberi igényei iránt és a környezet természetes korlátainak elfogadása megóvta a ladaki embereket attól, hogy rossz helyen keressék az értékeiket. A boldogságot egyszerűen megélték. Bár a nyugati normák szerint életük nem volt könnyű, alapvető fizikai, társadalmi, lelki és szellemi igényeiket kielégítette a gondoskodó, mindent megosztó közösség és a virágzó agrár-naturális gazdaság rendszere és így természetes boldogságban éltek.”

Helene Norberg-Hodge

„a pénz… valami olyan, ami nekünk igen gyakran nincs, aminek a megszerzéséért küzdenünk kell, és amihez hozzákötjük a hatalomhoz, boldogsághoz, biztonsághoz, elfogadottsághoz, a sikerhez, az önmegvalósításhoz, az eredményekhez és a személyes érdemeinkhez fűzött reményeinket.”

J. Dominguez, V. Robin

„A pénztől várjuk, hogy létfenntartási szükségleteink kielégítésén túl megadja mindezeket a kézzel nem fogható javakat, miközben megfeledkezünk arról az egyszerű igazságról, hogy a valódi dolgoknak csak a hamisítványai vásárolhatók meg pénzért. A valódi dolgokra úgy szolgálhatunk rá, ha egymás iránt szeretettel, az erkölcsi alapelvek betartásával, jó barátokként és szomszédokként élünk, ha úgy fejlesztjük és használjuk képességeinket, hogy az javítsa a közösség életét.
A marketingszakértők azonban más üzenetekkel bombáznak bennünket. Nem mosószappant adnak el, hanem elfogadást, teljesítményt és személyes értéket. Nem autót árulnak, hanem hatalmat, szabadságot és sikert – annak lehetőségét, hogy életnek érezzük azt, ami történik velünk; hogy úgy érezzük, tartozunk valahová; hogy szabadnak higgyük magunkat – olyasmiket, amikre valójában vágyunk.”

D. Korten

„Arnold Toynbee tárta fel ezt a törvényszerűséget… A hanyatló civilizációkat következetesen „szabványosító és uniformizáló irányultság jellemzi”. Ez a minta szöges ellentétben áll a civilizáció virágzási szakaszának „differenciálódási és a változatosságot bővítő irányultságával”. Majdhogynem egyetemes igazságnak tűnik, hogy a változatosság képezi a komplex rendszerek fejlődési folyamatának alapját, míg az uniformizálódás a stagnálásét és a romlásét.
Az egységesítés és uniformizálódás szinte elkerülhetetlen velejárója a globális gazdaságnak, amelyet hatalmas, az egész Földet behálózó, a tömegtermelésre és kulturálisan egyneműsített világ részére történő eladásra berendezkedő vállalatóriások uralnak. Nehéz elképzelni olyan civilizációt, amely tökéletesebben haladna a standardizálódás és uniformizálódás felé, mint az, amelyet a Coca-Cola és az MTV egységesít”

D. Korten

Pedig van tökéletesebb, mi már tudjuk: ez internet által uniformizált globális világ. A divat, a zene, a gondolatok … ma már mindenhol ugyanazok. D. Korten a könyvét még a múlt században írta, 1995-ben jelent meg. Magyar címe a „Tőkés társaságok világuralma”.
Csak egy módon menekülhetünk: megpróbáljuk megérteni, megtudni a folyamatok mögötti valódi mozgatóerőket – és ellenállunk. Úgy cselekszünk, ahogy nem várják tőlünk: a pénzszerzés és a dolgok birtoklása helyett az emberi kapcsolatokra koncentrálunk.