Azt hihetnénk, hogy boldogabbak az emberek ott, ahol több lehetőségük van választani a tárgyak, vagy lehetőségek között. Ez azonban nem így van. Miért?

Azzal, hogy szembesülünk a rengeteg választási lehetőséggel, kialakult az igényünk is a lehető legjobb választásra. A legjobb márka, a legjobb okostelefon, a legmenőbb napszemüveg, legkorszerűbb mosópor és még ki tudja mi minden… Ráadásul a reklámok rá is játszanak erre az igényre: minden apró módosítással tökéletesednek a termékek, újra és újra megjelenik egy aktuálisan legjobb, legújabb. Ez pedig fokozza a bizonytalanságunkat, a veszteség-élményünket. Hiába áldoztunk valamire, amiről azt gondoltuk, hogy jó lesz, máris megjelent egy jobb lehetőség és mi nyertesekből vesztesek lettünk… Ráadásul a sikertelen választásunkért csak magunkat hibáztathatjuk, ami miatt saját magunkkal is elégedetlenekké válunk.
És ezen egyáltalán nem segít, ha újra megvesszük a pillanatnyi legjobbat…
Mi akkor a megoldás?
Gondoljatok vissza a nagyszüleitekre! Milyen elégedettek voltak az egyszoba konyhában, vagy a kis házban, amikor még talán új ruhát is alig vettek és autójuk sem volt.Nem szerezhetünk meg minden lehetőséget! Nem birtokolhatunk mindent, amit meglátunk a kirakatban, vagy a reklámban.
A boldogság kulcsa éppen az, hogy alacsonyabbra tegyük az elvárásainkat, hogy tudatosan korlátozzuk a vágyainkat! Köteleződjünk el a döntéseink, az értékeink mellett. Becsüljük meg, amink van, ami már a miénk. Örüljünk neki!

Talán hallottátok már, hogy a különböző nemzetek boldogságszintje egyáltalán nem arányos a gazdagsággal, tehát például az egy főre jutó GDP-vel. Persze elég nehéz mérni a boldogságot! A legboldogabb országok lakói éppen a fenti módszer szerint élnek. Nem ők vannak a tárgyakért, hanem a tárgyakat eszköznek tekintik és egymást, saját magukat, a természet épségét tekintik fontosnak.