Keszekusza gyökérzetből születik minden ember. Egyes ágak rothadók, mások élettel teliek és vastagok. 

Szétágazók, ismeretlenek, néha vékonyak máskor különválnak a többitől. Egybekötik a múltat és a jövőt. Minden ember a múltjának következménye, de rabja nem kell hogy legyen. Mert a gyökerek nem fojtogatnak, hanem táplálnak minket, és ha a múlt mérgétől elrothadnánk, mindig kapunk egy új esélyt a talajcserére.

Nem látom át minden részletét a múltamnak. Az örökségemnek bizonyos részei teljesen ismeretlenek számomra. Meglepődve hallom, ha valamelyik ősöm hasonlított rám, vagy, ha egy megsárgult fényképen meglátom a saját arcvonásaimat. Ezek a titkok sokszor csak érdekességek, de néha veszélyesebbek a kénsavnál. Felégetik a jövőt, mielőtt az megszülethetett volna, mielőtt kiteljesedhetett volna. Nem lehet felkészülni minden titokra, nem lehet minden örökölt rossz tulajdonságunkat lerázni, nem lehet a tökéletest emberi erővel létrehozni, éppen mint ahogyan az évezredes fügefákat sem ültetik át puszta kézzel a sivatag mellől az oázisba.

De, ahogyan a fákat beoltják a betegségek ellen, ugyanúgy a múltunk sem tarthat minket fogságban. A dédszülők hibái miatt nem kell, hogy mi szenvedjünk, a szüleink rossz döntései miatt nem nekünk kell megfizetni az árat, a fiatalkori túlkapásaink miatt nem kell örökké megbélyegezve járnunk. A sötét árnyék, amelyet az évszázadok a családunkra hoztak, igenis szertefoszlik.

Az örökségem nem a múltamból ered. A jövőm már nem az ősi gyökereimben rejlik. A döntéseim felett nem az adott tulajdonságaim uralkodnak. A gyengeségem erőmmé válik és a leomlott falaimmal dicsekedhetek. Az anyáim rossz döntéseit nem követem el újra, én már felfegyverezve küzdök ugyanazokkal hibákkal.

Új gyökereket kaptam, új édesapát. A földet, amelybe beágyaztam a gyökereimet, életre kelti a Víz. Az elhalt ágaimat lenyesték, a gyümölcseimből jól laknak a gyerekek. Az ágaim alatt hűsölhetnek, felmászhatnak az égig. Az én örökségem oltalom lesz az utánam jövőknek, az életem a szabadulásnak állít élő példát. Biztonságot és stabilitást hagyok magam után, tisztességet és igazi értékekkel teli gyümölcsöket.

Azonban, puszta kézzel senki sem ültetheti át az évezredes fügefát...

Ha további cikkeket szeretnél Linától olvasni, a blogját itt találod:
http://tiverina.blogger.hu/