Idén ősztől a Műszaki Egyetem hallgatója vagyok. Ha érdekel, milyen kérdés hangzik el, az „ésmilyenazegyetem?" után, vagy csak belekukkantanál, milyen az élet „odaát", akkor olvass tovább! :-)

Ha esetleg olvastátok a bemutatkozásomat, akkor ott még azt olvashattátok, hogy a Semmelweis Egészségtudományi karára szeretnék menni, dietetikára. Nos, jelentem ebből BME lett, közlekkar. :D
Nagyon más, de nem bánom annyira. Nem rossz ez. Mivel ez mégis csak a műszaki egyetem, természetesen nagyon sok a fiú. Tehát, az „ésmilyenazegyetem" kérdés után rendszerint megkaptam az „ésafiúk?" kérdést is.:D
A végére már csak a „nagy" és „vannak" szavakkal válaszoltam.

Gondolom mindenki hallotta már vagy ezerszer, hogy az egyetem más, mint a középsuli. Igen, ez tényleg így van valahol. Nyilván az egyetemen sokkal szabadabb vagy olyan értelemben, hogy nem ellenőrzik mindenhol, hogy ott vagy-e. (bár teszem hozzá, azért van, amit nehéz lenne pótolni... legalábbis nálunk.)
Ugyan nincs minden órán dolgozat/feleltetés, de ha abszolút nem készülsz óráról órára, akkor fájdalmas lesz az a ZH. (zárthelyi – olyan, mint a témazáró, csak nem egy-egy téma végén írjuk, ezért nagyobb témák vannak egyben.) Meg nem is érdemes előző éjszaka nekiülni, mert addigra már fáradt is az ember, meg ha éjszakázik, másnap már nem lesz annyira friss és üde. (tudom, tudom, egyetemisták víz helyett is kávéznak. (vagy söröznek.) ... Mi is egyre több időt töltünk a kávé-automata mellett. Bár szívem szerint inkább aludnék.:D)
Ugyanakkor nincs osztályfőnököd, aki mindig rákérdez, hogy ezt-ezt-ezt- meg ezt megcsináltad-e már. Ha nem adod le időben, akkor ciki, fizethetsz a pótlásért.
Nincsenek osztálytársaid egy konkrét teremben. Persze vannak tankörök, de azért az osztályban őrjöngős hangulatot már nem adja az vissza, hogy 463 ember őrjöng az előadóban. :D
De nagyon sok, és sokféle emberrel lehet találkozni, megismerkedni. Egyik barátnőmmel pont azt beszéltük, hogy annyi fura ember jár, hogy teljesen beillünk a képbe. :D – amúgy meg, ki mondja meg, mi fura, mi nem?
És persze, az évfolyamtársakon kívül ott vannak a „többiek". Kartársak, meg a többi karra járók. ;) Vannak kari programok, meg mindenféle egyetemi programok.
De előfordulhatnak közös órák is.
Nekem elég sok ismerősöm jár a BME-re, úgyhogy hetente legalább két ismerőssel futok össze :-)
Sőt, olyan „nemkartárs" ismerősöm is van, akivel közös óránk is van. Tesi.
Őszintén, annyira nem voltam elalélva tőle, mert ő az a srác, akiről már írtam érettségi után. Annyira nem volt közömbös, na. Nem örültem neki, hogy megint rendszeresen fogom látni, mikor már tök jól elfelejtettem. Legelőször zavarban voltam, de akkor eldumáltunk egy kicsit. Aztán nem zavart a dolog. Köszöntünk egymásnak, visszadobta a labdánk, amikor elütöttem a fenébe. (ja igen, röpizünk.) Hogy is fogalmazzak. A sztárröplabdás valahol nagyon elveszett bennem. :D De aztán a múlt héten „egymás ellen" játszottunk, és pont úgy álltunk, hogy ő is és én is közvetlen a hálónál. Azért összeugrott a gyomrom.
És csak arra tudtam gondolni, hogy basszus kb. 900-an vagyunk azon a két elsős karon, akiknek meghirdették ezt az órát, és sikerült pont kifognom. :D
(és igen, hogy a többi sokezer srácot még az egyetemen ne is számoljam. :D)

Ezek az én első egyetemi tapasztalataim/élményeim, de ha nektek is van valami érdekes, vagy amit szívesen megosztanátok, akkor irány a fórum! :-)