A buddhista történetek nagyon egyszerűek, de szerintem nagyon jól megragadják a lényeget. A kínai újév alkalmából egy ilyet olvashattok.
| „Egy nap hatalmas építkezésen vezetett keresztül az útja, ahol az emberek verejtékben úszva cipelték a téglát a hátukon. Odament az egyik férfihoz, és megkérdezte: - Mit csinálsz? - Nem látod? Keményen dolgozom, téglát cipelek – vetette oda gorombán a férfi.Ugyanezt a kérdést tette föl egy másik embernek is. Ez az ember lényegesen békésebb természetű volt az előzőnél, először szép rendben lerakta a téglát egy kupacba, majd szemét végigjártatva a halmon így szólt: - Falat építek. Egy harmadik emberhez is odament, hogy feltegye neki ugyanezt a kérdést. A jókedvű, kiegyensúlyozottnak tűnő férfi előbb letette a téglát, felemelte a fejét, letörölte a homlokáról a verejtéket, azután büszkén így szólt: - Engem kérdezel? Én templomot építek. Mind a hárman ugyanazt a munkát végezték, mégis egészen másképp magyarázták.” |
Ugyanazt a valóságot, akár ugyanazt a sorsot is teljesen eltérően láthatjuk. A valóság azonos, de az életérzés ami az emberben kialakul, teljesen eltérő lehet. Nevezhetnénk egyszerűen rózsaszín vagy szürke szemüvegen keresztüli látásnak, de itt nem csak erről van szó. Ha látjuk az értelmet, a szándékot, a magasztosabb célt valami mögött, az segítségünkre lehet abban, hogy a kellemetlen, vagy nehéz feladatot is lelkesebben, szívesebben vállaljuk.
Például gondoljatok a tanulásra…
Vagy az edzésre, amikor valamilyen versenyen való jó szereplés a cél. Vagy csak az edzőnek való megfelelés? Vagy csak túlélni az edzést?
 |
| Kováts Dávid: Reggeli edzés című képe nyári fotópályázatunkra érkezett. |
Találkoztatok már olyan valakivel, aki tűzön-vízen keresztülment kitűzött célja eléréséért? Aki nem adja, fel és küzd az utolsó leheletéig?
Sokszor leülök, és azon töprengek, vajon, hogyan lehet ezt az élet nevű dolgot, igazán jól csinálni. De tényleg! Várom a világmegváltó gondolatokat, amik segítségével biztató jövőt festhetek magam elé.
