A keresztények Isten végtelen szeretetében hisznek, és ebben élnek. Hiszik, és gyakran megtapasztalják, hogy bármi történik velük, bármi veszi őket körül, soha nincsenek egyedül.

Isten szeretete irántam állandó, változhatatlan. Velem van, ha jól mennek a dolgaim, velem van, ha jönnek a nehézségek. Velem van, ha méltó vagyok rá, velem van, ha méltatlan vagyok. Velem van mindig.

Isten szeretete ingyenes ajándék. Nem kell kiérdemelnem. Elég hinnem benne, elég bíznom benne. Azért adja, mert vagyok. Azért vagyok, mert Ő akarta, hogy legyek. Mindig magához tud emelni.

Isten szeretete végtelen. Nem fogy el sosem. Különbözik ebben a mi emberi szeretetünktől, ami véges, és néha elfogy. Türelemmel van irántam, vár rám.

Isten szeretete csendes. Nem kényszeríti rám magát. Halkan szól, legbelül. Mégis határozott, mindig tudja, mi a jó nekem.

Isten szeretete tevékeny. Belehelyezett egy színes és változatos világba. Ő teremtette ezt a világot, és az emberre bízta. Rám is bízta, mert nemcsak szeret, hanem bízik is bennem.

A teremtett világon keresztül is felfedezhetem az Istent. Kapcsolódhatok hozzá úgy, hogy rácsodálkozok arra, ami körülvesz, amit készen kaptam, és ami olyan természetes, hogy néha alig veszem észre. Ha csendben, hosszan szemügyre veszek egy csigaházat, egy követ, vagy egy apró rovart, egy színes falevelet vagy virágot, rácsodálkozhatok, elámulhatok a változatos színeken, formákon, anyagokon. Ha csöndes figyelemmel, kitartóan szemlélek egy kisgyermeket, egy szerelmespárt, egy sérült vagy egy idős ember mosolygó arcát, közel érezhetem magam hozzájuk. Ha lassan, figyelemmel végzek olyan egyszerű cselekvést, mint egy lépés, vagy egy apró mazsolaszem megevése, tudatosulhat bennem, hogy én is része vagyok ennek a végtelenül nagy egésznek.

Isten mindenben jelen van, szeretetével ölel át, tart meg, és vonz magához. Ahol teret kap, ott élet fakad.