Küzdj meg a stresszel!

Az iskolában rengeteg hasznos dolgot megtanulhat az ember, például, hogy mi Spanyolország fővárosa, ki volt az a Léda, hogyan szól a Pitagorasz tétel, hány vegyértéke van a szénnek, mi a különbség a soros és a párhuzamos kapcsolás között, mikor tört ki a II. világháború, vagy, hogy mit jelent a fotoszintézis. Jobb esetben az ismeretanyagunk bővül, általános műveltségre teszünk szert, jártasságot szerzünk bizonyos területeken. 
Az élethez azonban nem kapunk útmutatót az iskolapadban.

Ehhez egy olyan különleges, önismeret és önfejlesztés útján is csak nehezen megszerezhető tudás kell, amelyet hosszú évek alatt a tapasztalatainkból és azok konzekvenciáiból építkezve, személyiségünk erőforrásait felhasználva sajátíthatunk el. Ráadásul nincsenek sablonok, megoldási sémák, mert mindannyiunk életútja más. Mindenki számára más dolgok jelentenek nehézséget az életben. A terhek alól senki sem kivétel és vannak szükségszerűen bekövetkező rossz dolgok. Persze nyilvánvalóan a legtöbben szeretnénk ezek alól mentesülni, vagy valahogyan megúszni a kellemetlenségeket, az erőfeszítéseket. Vannak, akik inkább keresik a megoldást a pohár alján a pénteki buliban, hátha a probléma holnapra magától eltűnik, és meglesz a menőduma is: „Múltkor úgy benyomtam…” vagy gyújtanak rá egy cigire, mert attól könnyebb lesz, de legalábbis megnyugszanak – állítják. Van, akinek egy egészen pici is elég, hogy „durranjon”, aztán, mintha egy darab követ dobnánk a nyugvó vízbe, a hullámverés szépen lassan begyűrűzi a hangulatot a környezetébe is. A hangnem és a stílus a legtöbb esetben sajnos olyan amilyen: ahhoz már pontosan elég, hogy meginduljon a lavina és csak további bonyodalmak vegyék kezdetét… Ezek csak a szürke hétköznapok, bele sem gondolunk, hogy az igazi problémák nem itt kezdődnek. Akik ilyen piciben ennyire rosszul kezelik a stresszhelyzeteket, mi lesz, ha valóban nagy nehézségekkel, megoldandó feladatokkal kell majd szembenézniük? Nekem sokszor úgy tűnik, egészen megzavarodott a világ és értetlenül állok bizonyos helyzetek vagy emberek viselkedését látva. Gondolom, ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül.

Ne legyünk felületesek, vizsgáljuk az okokat és a lehetőségeket. Nagyon sok esetben a probléma forrása a stressz rossz feldolgozásában, lereagálásában gyökerezik. Mindez sajnos általános, társadalmi szinten is jelenlévő gond.Az életnek vannak olyan kihívásai, amelyek többségén minden embernek át kell esnie. Törvényszerűen lesz, hogy néha rossz lesz! Ilyenek például a különböző életszakaszok nagy krízisei, az egyéni élet nagyobb fordulatai, traumatikus események, véletlenszerűen bekövetkező élethelyzetek. Csak néhány példa a teljesség igénye nélkül: költözés, erőszakos események átélése, iskolaváltás, szülők különélése vagy válása, megromlott tanulmányi eredmények, beilleszkedési nehézségek, serdülőkori válságok, anyagi helyzet változása, személyes szokások megváltoztatása, betegség, hobbiváltás, túlterheltség, képességeinket meghaladó feladatok, üdülés, karácsony, iskola kezdete vagy vége, elismerés hiánya, haláleset, gyász, életkörülmények megváltozása, szakítás, konfliktusok a családban, vagy a barátainkkal stb. Orvosi megfogalmazásban a stressz, az élettel járó elhasználódási folyamatok egysége. Mindaz, amit teszünk, bizonyos mértékben kimeríti, és igénybe veszi az embert. A fáradtság az ingerlékenység, a betegség voltaképpen, mind a stressz egy-egy megjelenési formája. De a stressz nem jelent feltétlenül beteges elváltozást, normális körülmények között is állandóan kopik a test építménye. Bizonyos tekintetben a stressznek határozott gyógyhatása is van, gondoljunk csak például a sportra.Nagy stressz-terhelés alatt a személyiség az „én” belső egyensúlyának visszaállítására törekszik.  A meglévő probléma jellegétől függően az ember előtt kétféle választási lehetőség van: az elhárítás és a megküzdés.
Az elhárítás lehet pozitív, ha az adott helyzetben a racionális viselkedést segíti elő és lehet negatív, ha a valósággal való szembenézést akadályozza. Ilyen elhárító mechanizmusok az elfojtás - a rossz gondolatok elnyomása, a tagadás – adott esemény bekövetkezésének vagy állapot fennállásának elutasítása. 
A megküzdés: a megterhelésekkel való szembenézést, a megbirkózást, azokon való úrrá levést jelenti.

Szólj hozzá a fórumban:
http://www.tinivagyok.hu/forum/topic?f=15&t=13&sid=bdb0078f5d9af2a0d78a10076b3a35c0