„Miért szakítja le az ember a virágot és miért díszíti fel magát vele? Mi az a rejtélyes kényszer, hogy márciusban a patak mellé hóvirágot szedni mentünk, májusban gyöngyvirágot az erdőbe, júniusban pipacsot és búzavirágot a szántóföldek közé?
A három fagyosszent: Pongrác, Szervác és Bonifác. Mind a hárman a negyedik században éltek s vértanúhalált haltak. Egy jámbor népi legenda szerint haláluknak köze volt a fagyhoz.
Két üveg bort hozott ki a pincér, és két üres üveggel távozott. Lehet, hogy dekadens, de soha nem felejtem el a pillanatot, amikor életemben először becsíptem a nagyszüleimmel.
